Központ
2017. november 18. szombat, Jenő
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Hétfő
Helyenként felhős
Havazás
Kedd
Havazás

Negyven év melegség, lélek, dekorativitás

Központ január 26, 2011 Egyéb

Negyven év melegség, lélek, dekorativitás

Sajgo

Sajgó Ilona festő- és textilművész 40 év terméséből válogatott össze egy tárlatra valót. A kiállítás megnyitójára múlt szerdán került sor a Kultúrpalota földszinti termeiben. A művészről, művészetéről való első benyomásunk azokban a szavakban foglalható össze, amelyeket beszélgetésünkkor többször vagy hangsúlyosan használt: melegség, lélek, dekorativitás.

– A kiállítás 40 év munkásságát summázza. Hogyan lehet összefoglalni pár szóban a falakon megjelenő időt?

– Az itt összegyűlt anyag nagyon sok érzelmet rejt magában: lelki vívódást, örömöt, bánatot – minden benne van. Fiam születésének első éveiben nem igazán maradt időm alkotni. Olimp 1973-ban született, de rá két évre már nekifogtam szőni. ’75-től a mezőcsávási iskolában is tanítottam, ingáztam, egyszóval nehéz kezdetek voltak. Ezt követően bekerültem a selyemszövődébe, és ott ismét közel kerültem a szövéshez. A szövőde után egy kellemesebbnek, kényelmesebbnek mondható munkahely következett: az orvosi egyetemen dolgoztam designerként. Ez azt jelentette, hogy bármilyen művészi munkát – értek ezalatt plakátokat, posztereket, könyvillusztrációkat – nekem kellett megterveznem. Az egyetemen kellemes volt dolgozni, nagyon különleges érzelmű emberekkel találkoztam. Ahhoz, hogy az orvos beteget gyógyítson, több érzékenységre, meleglelkűségre van szüksége, ami valahol rokon a művészlélek melegségével. Nekem mindezt az engem alkalmazó Bancu Emilian professzor mesélte el: mennyire mélyen érez egy sebész, és erről a szépségről rögtön megéreztem, hogy a művészi világlátással és ennek a lelkivilágnak a melegségével rokon. Szerettem ott dolgozni, a kollegáim befogadtak a társaságukba, és ahol dolgoztam, azt a helyiséget is rajzokkal díszítettem. A kollegáim mindig örömmel jöttek az irodámba megnézni legújabb alkotásaimat, volt olyan kollegám, aki rajzot kért tőlem a saját irodájába, hogy az ő falát díszítse.
Most pedig eljött az idő, aminek mindannyiunk életében el kell jönnie: a munkától való megválás; nyugdíjba vonulok. Abból a szempontból viszont szerencsésnek tartom magam, hogy művészettel foglalkozom, és ettől, amíg lehetőségem lesz alkotni, nem kell megválnom.

– Egy Gyergyóalfalut ismertető írásban ez olvasható önről: a hagyományos alföldi szövéstechnikát és motívumkincset viszi tovább munkájában…

– Valójában, a szövéstechnikát otthonról örököltem. Munkámban modernebb kompozíciók születnek, nem mondhatom, hogy tökéletesen követem szülőfalum hagyományát, de valóban, a szövési technikámban az alfalusi örökség egy kiindulópont. Körülbelül hat darab olyan szőtt munkám van kiállítva ezen alkalommal, amelyek teljesen modern kompozíciók, nem a hagyományos népi motívumok feldolgozására tett kísérletek. A földszinti hátsó teremben kiállított festményeimben a hunkori elemek, illetve ezek feldolgozása nagyon közeli motívumrendszerként volt jelen a lelkemben. Könyvekből dokumentálódtam, a szimbólumokat értelmeztem és mindez nekem annyi lelki indíttatást adott, hogy minden kompozíciónak tartalma van, és nekem egy dolgot jelentenek, a nézőnek mást, de a lényeg az, hogy tetszenek. Az, hogy színben legyen megfelelő, kellemes. A kompozíciónak nem kell feltétlenül kifele is jeleznie, hogy mit éreztem alkotás közben; lehet, hogy bánatos voltam, amikor a téma elkészült, de a nézőnek ezt nem feltétlenül kell tudnia, nem is igyekeztem tudtára adni.

– Ehhez a sorozathoz kitalált egy monogramot is. A kompozíciónak, mely a neve betűiből készült, van-e története?
– Igen, több helyen megjelenik. Van ennek a történetnek szép oldala is, de szomorú is ugyanakkor. Valaki, aki nagyon közel állt a lelkemhez, sajnos most fentről nézi ezt a kiállítást…

– Egyszer azt nyilatkozta, amikor fest, általában textilben gondolkodik, mivel a festményeit anyagban is megjeleníti. Minden textilmunkát egy festmény előz meg?

– Amikor elkezdek szőni, megnyugszom, hiszen olyan csodálatos érzés beülni a szövőszék mögé és dolgozni. Minden szál beütésénél gondolatok vannak, amelyek eltávolítanak a hétköznapoktól. Mielőtt szőni kezdek, a kompozíciót vázlatosan elkészítem, ez pedig később arra késztet, hogy meg is fessem. De természetesen nem minden eset a fenti forgatókönyv szerint történik.
Amikor hozzákezdek egy elemet átkölteni, a természetet költöm át. Mivel a dekorativitás áll közel hozzám, ezért akaratlanul is olyan irányba viszem el a kompozíciót, hogy amikor elkészül és ránézek, akkor az az érzésem támad, hogy az alkotás majdnem szőnyeg.


Share Button
Ennyien olvasták: 272

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.