Központ
2017. november 21. kedd, Olivér
Havazás
Kedd
Havazás
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Sikeres külföldi labdarúgó- karrier van mögötte

Központ május 5, 2011 Egyéb

Sikeres külföldi labdarúgó-karrier van mögötte

Molnar_LeventeMolnár Levente azon kevés marosvásárhelyi labdarúgók egyike, aki szülővárosában szinte ismeretlen játékos volt, majd a rendszerváltás után Magyarországon telepedett le, ahol több első- és második ligás együttes biztos kezű hálóőre lett. Közel egy éve az Egyesült Arab Emírségekben lévő, első osztályos Abu-dzabi Al Wahda labdarúgóklub U-16-os csapatának kapusedzője és az utánpótlás kapusedzők koordinátora. Készségesen mesélt eddigi sportpályafutásáról, eredményeiről, az arab élet szokásairól és nem utolsósorban családjáról.

 – 1972-ben születtem Marosludason, majd 1983-ban kezdtem el focizni a marosvásárhelyi Sport­iskolánál Kanyaró Attila keze alatt. Idővel Unchiaş Dumitru meg Lăpădătescu Mircea is volt edzőm. 1987-ben tagja lettem a Jövő Olimpiai Központnak, mely akkor Maros, Hargita, Szeben megye tehetséges labdarúgóit karolta fel. 1990-ben a hajdani ASA-hoz igazoltam.  Onnan kerültem a kecskeméti TE-hez,  ahol két évet voltam, aztán a kecskeméti SC-nél folytattam. Kecskemétről a magyar fővárosba kerültem, a Vasashoz, majd a Rába Etó, a budapesti Honvéd, a soproni Matáv következett, aztán újra az Etó, a Honvéd és a Matáv Sopron. Pályafutásom utolsó állomása Gyirmot volt.

 – Kik azok az ismertebb labdarúgók, akikkel együtt fociztál Magyarországon az évek során?

 – Sok ismert, tehetséges játékossal volt alkalmam együtt játszani az évek során, íme néhány közülük: a BP. Honvédnál a román Sasuval, Mracskóval, Hrutkával, Bárányossal, Torghellével; a Matáv Sopronnál Balaskóval, Bárányossal, Szekeres Tamással, Sánta Andrással (brassói születésű kapus) voltam csapattárs, míg a Rába Etónál zöld-fehér színekben játszott Somogyi, Rósa, Baumgartner, Ferenczi, Vayer, Korsós, Lakos, Stark, Ilie Lazar és nem utolsósorban a szintén marosvásárhelyi Claudiu Sălăgean is, akivel jó barátságban vagyok. A felsorolt labdarúgók nagy része válogatott játékos is volt.

 – Fiatalon, mindössze 18 évesen kerültél el Marosvásárhelyről, ahol akkor kevés szurkoló ismert. Viszont Magyarországon sikeres karriert futottál be, ismert vagy. Nem bánt, hogy a sors nem adta meg neked azt a lehetőséget, hogy hosszabb ideig focizzál Marosvásárhelyen?

 – Valahol furcsa érzés, amikor erre gondolok, de ez már a múlt, így hozta a sors. Büszke vagyok, hogy bárhol is játszottam a pályafutásom alatt, megálltam a helyem, mindent megtettem annak érdekében, hogy jó játékommal segítsek a csapatok szereplésein, ahol le voltam igazolva. A Sportiskolánál szép évek voltak, akárcsak Győrben, ahol hat évet játszottam, de soha sem fogom elfeledni a Jövő Olimpiai Központnál töltött éveket, amikor az ifi-válogatottba is többször beválasztottak engem is. Olyan játékostársaim voltak akkor, mint  Viorel Moldovan (ex Gloria Beszterce, Nantes), Cuc – aki Spanyolországban is légióskodott –, Bătrînu, a Poli Temesvár egykori hátvédje.

 – Hogy kerültél az Egyesült Arab Emírségekbe?  

 – Az én kikerülésemben nagy szerepet játszott egyik volt csapattársam a Győri Etóból, név szerint Vayer Gábor, aki által jutott el hozzám Szücs Mihály menedzser, aki kapcsolatban van az itteni klubbal, ugyanis ő szervez európai edzőtáborokat az itteni csapatok számára. Az egy ilyen edzőtábor alkalmával (2010. július 10–28-án Sopronban volt az U-16 és az U-18) kerültem képbe, velük töltöttem két hetet, kapusedzéseket teszteltek, sikerült, szerződést ajánlottak és kineveztek az U-16 kapusedzőjének és az utánpótlás kapusedzők koordinátorának.Szerződésem 1 évre szól, és június 30-án lejár, még nem tudom, hogy hosszabbítanak-e.

 – Találkoztál-e Bölöni Lászlóval a klub edzésein?

 – Bölöni Lacinak nem volt köze az én idejövetelemhez, sajnos találkozni sem tudtunk, amit nagyon sajnálok. Szívesen találkoztam volna az általam nagyra tartott kitűnő szakemberrel, telefonon beszéltünk néhányszor, meg is beszéltünk találkozót, csak aztán őt sajnos hirtelen menesztették.

 – Kik az ismertebb edzők, játékosok, akik az Emírségekben dolgoznak?

– Az itteni ismertebb edzők, játékosok többsége brazil és főleg külföldi. Itt edz például David O’Leary, korábban a Premier Ligue-ban edzősködött, az Al Naser Dubai csapatánál a Steauát is megjárt Walter Zenga, de a bajnoki cím várományosánál az Al Jazira klubnál brazil edző van (Manuel Braga), sőt a mi klubunknál is külföldi edző van, az osztrák Josef Hikesberger személyében, akivel tavaly bajnokságot nyert az együttes.A játékosok közül megemlíteném Oliveirát, aki az AC Milantól jött az Al Jazirához; Baiano, aki az Al Wahda csatára, korábban spanyol és német ligában szerepelt; Yeste, aki a spanyol ligából jött, és az Al Wasl Dubai csapatát erősíti; Fabio Cannavaro, akit mindenki ismer, hisz világbajnok, ő az Al Ahli Dubai-ban játszik. Ezek a játékosok emelik a bajnokság színvonalát.

 – Családod is melletted van, támogat?

 

Persze, a családom is itt van, nem is bírnám ki nélkülük. De már nagyon hiányoznak a szüleim is, akik Maroskeresztúron laknak és nagyon várnak haza. Kisfiunk, Botond, 5 éves, ő egy nemzetközi iskolába jár, angol nyelvű oktatás folyik, de mivel sok az arab anyanyelvű (egyiptomi, szíriai, libanoni származásúak), ezért arab nyelvet is tanulnak heti egy nap.

 – Mik a jövőbeli terveid?

 – Megtiszteltetésnek és a szakma elismerésének tartom, hogy szerződést kínáltak nekem az arabok, hiszen több mint egy hétig tesztelték a munkámat. Ez egy nagy lehetőség számomra, amit nem dobálnak naponta az ember után. Céljaimról annyit, hogy elsődlegesen szeretném megszerezni az A-licenc edzői képesítést, amit eddig idő hiány miatt nem tudtam megszerezni ( játékos koromban nem állt rendelkezésemre folyamatosan 6 heti szabadidő, ugyanis ennyi ideig tart a képzés), valamint szeretnék még egy-két évet itt dolgozni. Ha nem itt, akkor valamelyik komolyabb klubnál vagy fociakadémián mint kapusedző vagy vezetőedző, először ifi csapatoknál, olyan helyen, ahol komoly hangsúlyt fektetnek az ifjúság minőségi képzésére és nevelésére.

 – Végezetül kérlek, mesélj néhány érdekes, de olvasóink számára szokatlan törvényt, szokást, amit el kellett fogadjál az arab világban.

 – Vannak szigorú szabályok, hogy mit lehet az utcán és mit nem, szóval nemrég ítéltek el 30 nap börtönbüntetésre egy brit párt, mert nyilvánosan megcsókolták egymást, ez Dubaiban történt. Tilos helyi nőket megbámulni, szembenézni velük, ezért is elzárás járhat amennyiben a nő feljelent.A mindennapi élettel kapcsolatban megemlíteném a vezetési stílust, ami hasonló a törökhöz, annyi különbséggel, hogy a helyiek (lokáloknak hívjuk) többsége nem ismeri az irányjelzőt, és az elsőbbségadás fogalmát sem, szóval nagyon óvatosan kell itt közlekedni, nagyon sok a koccanás és a baleset is. Vásárolni mindent lehet, minden kapható, olcsótól a legdrágábbig, de igazán elektronikai cikkeket, mobiltelefonokat érdemes vásárolni, ezek 30–40%-kal olcsóbbak, mint otthon. Étkezés terén is nagy a választék, rengeteg az étterem, gyorsétkezde stb. (keleti, arab, nyugati konyhák tömkelege). Maga az oktatás csak a helyieknek ingyenes, minden más iskola fizetős és hatalmas összegekbe kerül. (Mi több mint 3000 dollárt fizetünk egy évre,  ebben benne van a buszköltség is, de a British School évi 15.000 dollárba kerül). Fizetésekkel kapcsolatban, ami itt igazán meg van fizetve, az a képzett diplomás munkaérő, tanárok, orvosok, akik 3000 és 150.000 dollár között kereshetnek havonta (helyiek keresete nem lehet kevesebb mint havi 10 ezer dollár), de ehhez hozzá kell tenni, hogy a lakbér évi 10 ezer és 30 ezer dollár között mozog, a lakás nagyságától függően, ezt a munkáltató nem minden esetben fizeti ki. Tegyem hozzá: a benzin litere átszámolva kb. 1,5 lej!

 

Share Button
Ennyien olvasták: 123

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.