Központ
2017. október 18. szerda, Lukács
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Derült
Péntek
Derült
Derült
Szombat
Derült

Szánalmas lavírozás

Központ augusztus 4, 2011 Egyéb

Szánalmas lavírozásFerenc_Zsombor

Mindenkinek vannak feladatai az életben, és az a cél, hogy minél jobban teljesítse azokat. Vannak munkahelyi feladatok, amelyeket „a főnök” ruház ránk, és vannak az élettől „ajándékba kapott” nehézségek, megpróbáltatások, problémák. A kihívásoknak általában lehetetlen teljességgel megfelelni, és ilyenkor szükség van a „lavírozásra”, vagyis a gyakori irány- és véleményváltoztatásra, hogy lehetőleg minél közelebb kerüljünk a célhoz.

A „csapásirányt” alapvetően az aktuális „víz- és légáramlatok” szabják meg, annak függvényében, hogy honnan hova szeretnénk eljutni. Ez a stratégia nagyon jól alkalmazható a nyílt tengeren, de még a mindennapi életben is, azzal a feltétellel, hogy ne állítsunk fel magunknak olyan be nem tartható szabályokat, hogy például a széllel vagy az árral szemben „nem hajózunk”.

Számolnunk kell a szélcsend vagy a vihar hátrányaival és veszélyeivel is. A lavírozás lényege éppen az, hogy az adott helyzetben úgy kell cselekednünk, ahogyan azt a célba érésünk a leginkább megkívánja.

Talán ez a politika legnagyobb ellentmondása (és hazugsága). Választások idején fűt-fát megígérnek a választóknak, mert a feladat azt diktálja, hogy be kell jutni a parlamentbe, a helyi tanácsba, a hatalmi szférába. Aztán jön a lavírozás következő szakasza, amikor az „osztozkodásnál” már más körülmények között, más feltételeknek kell megfelelni.

És olyan „finoman kell bánni” ezekkel a nyilvánvaló irányváltoztatásokkal, hogy a párt választói rétege is megmaradjon, de a funkcionáriusok hatalom-éhsége is csillapodjon. A kölcsönt kölcsönre halmozó (tehát kiapadhatatlan) állami költségvetés elkényeztetett haszonélvezői kétségbeesett harcot folytatnak az új mandátumok megszerzéséért. Ha eddig nem érdekelte senkit a választók véleménye, most megint következik a „durva verseny” minden egyes szavazat megszerzéséért. Egy kétségbeesett manőverezés a jobb- és a baloldali szavazatokért, a román és a magyar választók kegyeiért, a szegények és a gazdagok bizalmáért és pénzéért.

A hatalmon lévő politikai erőknek szükségük van az autonómia-törekvésekre, de nem viszik túlzásba, nehogy a pozíciójuk kárára menjen.

Az ellenzék ennek a hátszelét próbálja kihasználni (a román ellenzéknek ez is túl sok, a magyar ellenzéknek ez is túl kevés). Nagy dobverésük van a környezetvédelmi projekteknek, de ha igazi politikai akarat lett volna mögöttük (lásd például a vásárhelyi „kerékpársáv-délibábokat”), akkor már évekkel ezelőtt megvalósulhattak volna. A verespataki bánya ügye (akárcsak a marosvásárhelyi vegyipari kombináté vagy a kerülőutaké) nem elvi, hanem inkább anyagi kérdés. Az autópályákról és a gazdasági fellendülésről is főleg a tervek és a nyilatkozatok szintjén lehet csak hallani.

A megalapozatlan ígéretek, a fontos kérdések melletti és szembeni állásfoglalások egyértelműen jelzik, hogy újra szánalmas lavírozás folyik.

Természetesen, az erdélyi magyar politikai erők is hasonló lavírozási kényszerrel küzdenek.

Mindenki azt keresi, melyik szélbe kell kapaszkodnia a lehető legjobb választási eredmények érdekében. Ezért van az, hogy ma már a közember, azaz a választópolgár úgy tekint a politikusi pályára, mint a hatalomvágy mindenáron való kielégítésének eszközére.

Share Button
Ennyien olvasták: 74

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.