Központ
2017. december 11. hétfő, Árpád, Árpádina
Derült
Ma
Derült
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

„Származásomat nem tudtam, de nem is akartam letagadni”

Nemes Gyula május 13, 2016 Társadalom, Uncategorized

– Beszélgetés Barabás László állategészségügyi szakemberrel –

Barabás László papcsaládban született, ami miatt több ízben voltak nehézségei a kommunista rendszer idején. Mindezek ellenére szakmai felkészültsége és emberi magatartása révén sikerült továbblépnie és megvalósításokban gazdag életet élnie. Ma már megelégedéssel tekint vissza életpályájára és éli nyugdíjas éveit szeretett családja körében.  

 

Barabás László Marosvásárhelyen született1940-ben. Édesapja, Barabás Benedek református lelkipásztor volt, édesanyja Pápán végezte a tanítóképzőt, de 1947-től már nem taníthatott, lévén papfeleség. Barabás Benedek előbb Székelyvajában szolgált, majd 1952-ben Marosszentgyörgyre hívták lelkésznek. Akkor már Maros megyei esperes volt és az is maradt 1974-ben történt nyugdíjazásáig. 1957-ben Marosvásárhelyre költözött a család, mert Barabás Benedek megszervezte a Marosvásárhelyi Alsóvárosi Egyházközséget, aminek nyugdíjazásáig lelkipásztora volt.

 Barabas Laszlo 1

Barabás László elemi iskoláit Vajában, majd Marosszentgyörgyön végezte, 1953-tól az akkor Rangheţ Iosif nevét viselő Református Kollégiumba íratták be, ahol 1956-ban leérettségizett. „Idén lesz a 60 éves találkozónk! Érettségi után felvételizni akartam a kolozsvári jogi fakultásra, de ott kerek-perec eltanácsoltak, amikor az irataimat be akartam adni, mondván: mit keres ott egy papfiú? Ekkor választottam a Református Teológiát, hogy el ne vigyenek katonának. Jómagam nem éreztem késztetést a papi pályára, amit édesapámnak nyíltan megmondtam, és ő ezt el is fogadta. Így aztán három év teológia után hazajöttem és 1960-ban felvételiztem az Állategészségügyi Technikumba, ami főiskolának számított, mert érettségi utáni képzés volt” – meséli Barabás László.

„Csak a vevő előtt megőrölt húst lehet forgalomba hozni!”

Életének további alakulásáról a következőképpen tájékoztat: „1963-ban végeztem és Nagyernyébe neveztek ki, havi 450 lejes fizetéssel. Nem fogadtam el, és egy évig az iskolámban alkalmaztak anatómiai ábrákat rajzoló szakembernek. Ilyen furcsaságokat kreál az élet! Majd közbenjárásra a szakmába kerültem a vágóhídra, húsellenőrző szakembernek, ahol egy állatorvos vezetése alatt 1967-ig dolgoztam. Ez év őszétől volt belgyógyász tanárom, Dr. Caraian Augustin főállatorvos kérésére, átmentem az Állategészségügyi Igazgatósághoz tartozó állati eredetű élelmiszereket ellenőrző körzetbe dolgozni, ahol aztán maradtam is 2000 áprilisában bekövetkezett nyugdíjazásomig.

Dr. Caraian volt Maros megyéből az egyedüli állatorvos, akit 1973-ban meghívtak az 1974-ben megjelent Állategészségügyi Törvény megalkotásához, amely a törvény (60/1974) mondta ki Romániában először: ‹őrölt húst csak és kizárólag a vevő által kiválasztott és előtte megőrölt húsból lehet forgalomba hozni.› Ez óriási segítség a fogyasztóknak, mert az őrölt húsba – sajnos – mindenféle nem odavaló hústerméket bele lehet őrölni, amit később szinte lehetetlen kimutatni, még a laboratóriumban sem. Meg kell mondanom – anélkül, hogy nevesítenék –, hogy ezt a törvényt – 42 év elmúltával – sem tartják be maradéktalanul egyes állateredetű termékeket forgalmazó egységek” – figyelmeztet az állategészségügyi szakember.

„Két fegyver volt a kezemben: a szakmai felkészültségem és az emberi magatartásom”

A kommunista rendszerben voltak kellemetlenségei származása miatt. A továbbiakban arról kérdeztük, miként sikerült ezeket átélnie, kivédenie. „Származásomat nem tudtam, de nem is akartam letagadni, így mindig és mindenütt, ha olyan volt a helyzet, az orrom alá dörgölték. Két fegyver volt a kezemben az ilyen fajta támadások ellen: a szakmai felkészültségem és az emberi magatartásom. Soha nem árulkodtam a kollégáimra, azért, hogy elnézzék a származásomat, nem futkároztam a főnökeimhez olyanokat elmesélni, amiből előnyeim származhattak volna. Az igazság az, hogy ezért utáltak is egyesek a vezérkarból, de ugyanakkor meg is becsülték a hozzáállásomat. Szakmai tudásomat azzal is alátámasztanám, hogy Maros megyéből egyedül engem delegáltak – természetesen a főnököm vezetésével – hét éven keresztül a tengerparti Mamaira, minden évben májustól szeptemberig az összes élelmiszeripari egységek ellenőrzésére. Sőt, amikor beköszöntött az ›új világ‹, 1991-ben megkerestek a minisztériumból, hogy nincs-e szándékomban Mamaiara menni, az év nyarán, ellenőrzéseket végezni. Azelőtt utoljára 1974-ben voltam, és 17 évre rá még emlékeztek rám. Sajnos volt főnököm ekkor már 10 éve nyugdíjba vonult. Úgy gondolom, anélkül, hogy szerénytelen lennék, ez azt jelentette, hogy megbecsültek a szakmában” – állítja Barabás László.

Marosvásárhelyen minden olyan kereskedelmi egység, amelyik állati eredetű élelmiszert forgalmazott ellenőrzés szempontjából annak a csoportnak a hatáskörébe tartozott, amelyben Barabás László tevékenykedett, valamint az ember egészségügyi szakmában dolgozó kollégákhoz. De amikor például romlott áru forgalomból való kivonásáról volt szó, akkor őket hívták, mert ez az ők kompetenciáik közé tartozott.

A kellemetlenségek elkerülésében, átélésében, az említetteken kívül a családja támaszát emeli ki Barabás László, akikre mindig számíthatott, támaszkodhatott: „Az előbbre felsoroltakhoz természetesen háttérként hozzájárult a családom, drága szüleim, egyetlen bátyám, majd később drága feleségem, aki minden nehézségben mellettem állt és áll a mai napig. Most már nyugdíjasan, boldogan élem életemet nagy családom – köztük három unokám és hat dédunokám – szeretetétől övezve” – zárja gondolatait Barabás László.

Share Button
Ennyien olvasták: 538

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.