Központ
2017. szeptember 26. kedd, Jusztina
Helyenként felhős
Kedd
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Helyenként felhős
Csütörtök
Helyenként felhős

Székelyek a magasban

Központ április 21, 2011 Egyéb

Tulit_ZsSzékelyek a magasban

 Az első nyolcezres meghódítására indult a Székelyek a magasban expedíciósorozat. Az ötletgazda és expedícióvezető Tulit Zsombor bő tíz éve járja a világ kontinenseit, és Alaszkától Antarktiszig, illetve Eurázsiától Afrikáig számtalan csúcs meghódításával büszkélkedhet. Általában nem profi alpinistákból verbuvál csapatot, a hegymászás szépségei és örömei jelentik a legnagyobb elégtételt számára. Saját hitvallása szerint nem a csúcs meghódítása a legfontosabb.

 A hegyet szeretni és tisztelni kell, és épségben hazajönni – mondja az induló kis csapat kapitánya. A sepsiszentgyörgyi Tulit április 18-án három társával, Sükösd József csíkszeredai, valamint Tóásó István és Szabó Zoltán székelyudvarhelyi hegymászókkal közösen indult a Himalája 8200 méter magas Cho Oyu csúcsának meghódítására.

– Az expedíció-sorozat nevéből adódik a kérdés: mennyire szempont, hogy a résztvevők székelyek legyenek?

– Nem kizáró jellegű, de természetesen a többség mindig az otthoni baráti körből kerül ki, így gyakorlatilag teljesül a feltétel: székelyek vagyunk többségben. Most kizárólag székelyföldiek indulunk, a közös cél hozta össze a csapatot. Hitet szerezni annak a gondolatnak, hogy egyszerű egészséges ember is kipróbálhatja magát a magashegyen. A második, akár másodlagosnak is nevezhető cél: megmászni a világ egyik nyolcezresét. Én gyakorlatilag visszatérek a Himalájába, két éve már próbálkoztunk a Cho Oyun, akkor a mostani feleségemmel, a színésznő Ruszuly Évával vágtunk neki. Évike 7600-ig, jómagam 7900 méterig jutottam. Egészségügyi okok és a kedvezőtlen időjárás miatt, akkor ennyire futotta, de mint mondtam, nem is ez a legfontosabb cél. Most remélem, több szerencsénk lesz.

– Hogyan készültök, a klasszikus és a modern eszközök mellett, mi az, ami a székely expedíciót megkülönbözteti a többitől? Van-e bicska és szalonna a zsákban?

– Igen, hiszen a tápok és a dehidratált élelmeket csak a címkéje különbözteti meg egymástól, nem az íze. Persze ezt muszáj vinni, mivel másfél hónapra nem pakolhatunk házikenyeret, de elárulom, még az is van a csomagban. A mászófelszerelés egyik részét visszük, ami pedig ott beszerezhető, azt ott vesszük meg, vagy éppen béreljük. Most előny a két évvel korábbi expedícióhoz képest, hogy van már egy előőrsünk, Kobra (Szabó Zoltán) már egy hónapja Tibetben van és feltérképezi, mi az, ami ott biztosan meglesz. A múltkor értek meglepetések, igen egyszerű dolgokat nem tudtunk beszerezni. Megvan most az az előnyöm is, hogy pontosan tudom, mire vállalkozunk, persze van egy 300 méteres szakasz, ahol nem jártam, az rejtegethet meglepetéseket.

– Külön kaland a repülőtér, a vámvizsgálatok ekkora csomaggal, és persze arra is figyelnetek kell, mekkora terhet tudtok majd vinni magatok, illetve a serpák…

– Jégcsákány, cipő, hágóvas, mind olyan dolgok, amiket az ember szeret itthonról vinni, hisz megbízik ezekben. Vannak a pihezsákok, sátrak, amik ott is beszerezhetőek. 23 kg, amit be lehet a gép gyomrába tenni, további 15 kg személyi, azaz kézipoggyász. A nyugati turistáról messziről lerí Frankfurtban, hogy magashegyre készül, hiszen a 2 kg-os térdig érő bakancs mindenkinek a lábán van, mert a légi táraság azt nem szabja meg, hogy milyen lábbelivel ülök fel, és persze a kabát alatt ott a „polar” és a nadrág alatt a másik. A mi kézipoggyászunk a kapuban 15 kg, aztán amikor áthaladtunk rajta a gépen, levetkőzünk és visszapakolunk a zsákba. A trükköket is elmondhatom, mire a Központban ez megjelenik, már túl leszünk az ellenőrző állomáson. Tapasztalat és szerencse kérdése, hogy sikerül-e a trükk. Lábbal tartjuk a mérleget egy kicsit, így ellensúlyozva a csomagot, akár 30 kg-ot is felvihetünk.   


– Köztudott, az összezártság okozhat nézeteltéréseket, vitákat. Te korábban a mostani feleségeddel másztál. Tesztnek szántad?


– Ha kibírtunk két hónapot a hegyen kettesben, nyugodtan összeházasodhatunk, mondták a barátok. Olyan társsal mászhattam, akiben maximálisan megbíztam. Ez a bizalom persze fontos mindig, így most is. Azt szokták mondani, a hegyen nem segíteni nehéz, hanem segítséget kérni. Amikor a társ ugyanúgy senyved, kínlódik, mint én, akkor is meg kell tudni osztani a gondokat, mert csak az időben kért és kapott segítség hasznos. Ellenkező esetben lehet, hogy késő. Nem csak a társ számára lehet végzetes, ha az ember egyedül marad, saját túlélési esélyei is csökkennek, de az expedíció már mindenképpen
kompromittálódik. Ez egyfajta csapa­t­­­­­teljesítményként is felfogható.  

– Oxigént visztek-e?

– Nem, kapunk ott végszükség esetén. Vannak más csoportok, akikkel közösen használjuk a logisztikát, tehát segítségre számíthatunk.

– Közös logisztika. Ez mit jelent?

– Bizonyos sátrakat ott bérelünk. Az alaptáborban lesz saját sátrunk, de nem lehet külön konyhánk, szakácsunk, jakpásztorunk, hordárok kizárólag a mi számunkra. Emiatt társulunk Katmanduban olyan emberekkel, akikkel kiegészül a csapat és akkor csökkennek az egy főre eső költségek.
Persze ez az alaptáborig érvényes csak, utána ki-ki megy a maga útján, de így is előfordul, hogy egymás sátrait használjuk. Ha egy-egy táborban ott áll üresen a sátor, nem húzzuk fel a mienket, de ha például 7100-on felállítottam a sátrat és lefele tartok, akkor az természetes, hogy ott hagyom az enyémet. Persze vannak komoly kellemetlenségek is, mikor nincs üres sátor.

 – Legendákat hallani a serpák életéről, hozzáállásáról, neked milyenek a tapasztalataid?

 – Jóindulatúak, nem kimondottan haszonlesők. Mosolygósak, segítőkészek. Persze ők ebből élnek meg. Gyakorta segítenek életveszélyben is. Kitartanak maximálisan. Egy esetben mondanak nemet, akkor persze el sem indulnak, ha úgy ítélik meg, hogy az Istenek most elfordultak, haragszanak. Ha vihart sejtenek, nem indulnak útra, kivárják a kellő pillanatot. Ilyenkor nem lehet pénzzel sem rábírni őket, hogy segítsenek a nyugati turistának a csúcsra jutni. Mi csak az alaptáborig használunk serpát, onnan magunk visszük a csomagjainkat – annyit, amennyire szükségünk lehet.

 – A mostani expedíció programja hogyan alakul?

 – Bukarestből indulunk, Katar–Doha átszállással jutunk el Katmanduba. Ott kapjuk meg a reptéren a nepáli vízumot. Továbbá 2–3 nap a kínai vízum beszerzése és további mászóengedélyek kiváltása. Aztán elindulhatunk a kínai határ felé. A kínai alaptábor után az előretolt alaptábor következik. Ide térünk vissza mindig aklimatizálódni, illetve az aklimatizálódásból pihenni. Két taktikát választottunk: Sükösd József és jómagam a klasszikus liftezést, azaz fel–le mindig magasabbra. Pityu és Kobra a lassú és folyamatos emelkedés mellett döntöttek. Ez egy új irányzat. Abból áll, hogy egy sátorral és 3 hétre elegendő élelmiszerrel elindulnak és folyamatosan másznak, szintkülönbségben átlag napi 4–500 métert. Ez azt is jelenti, hogy táborok között féltáborokat kell létrehozzanak. Északról támadjuk a csúcsot, Kína Tibet felőli részéről, a Cho Oyu a határon van. A csúcstámadást május 23-a utánra tervezzük, persze ez függ az időjárástól és az aklimatizálódástól.

 – „Székelyek a magasban” és „Magyarok a világ nyolcezresein”. A két expedíciósorozat mennyire konkurense egymásnak?

 – Semmiképpen sem az, hiszen ezek a csúcsok mindannyiunkat megvárnak. Az ő tapasztalatuk jóval nagyobb, inkább profik, mint mi. Volt már közös tervünk is, eddig sajnos nem sikerült közösen másznunk, de remélem, összejön előbb-utóbb. Nekünk még nagyon sok nyolcezres van hátra, nekik már jónéhány megvan a tizennégyből, de lehet, valamelyiket közösen hódítjuk meg.

 

Lapzártakor kaptuk az üzenetet Zsombortól: „Dohába érkeztünk hajnali 0.15 órakor. Minden rendben. Sokat fizettünk a súlytöbbletünkért Bukarestben, de erre számítani lehetett. Reggel 9.30 -kor indulunk Katmandu felé. Itt Dohában 2009-hez képest minden változatlan. Üdvözlettel Tulit Zsombor.”


Share Button
Ennyien olvasták: 254

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Székelyek a magasban

Központ Egyéb

Tulit_ZsSzékelyek a magasban

 Az első nyolcezres meghódítására indult a Székelyek a magasban expedíciósorozat. Az ötletgazda és expedícióvezető Tulit Zsombor bő tíz éve járja a világ kontinenseit, és Alaszkától Antarktiszig, illetve Eurázsiától Afrikáig számtalan csúcs meghódításával büszkélkedhet. Általában nem profi alpinistákból verbuvál csapatot, a hegymászás szépségei és örömei jelentik a legnagyobb elégtételt számára. Saját hitvallása szerint nem a csúcs meghódítása a legfontosabb.

 A hegyet szeretni és tisztelni kell, és épségben hazajönni – mondja az induló kis csapat kapitánya. A sepsiszentgyörgyi Tulit április 18-án három társával, Sükösd József csíkszeredai, valamint Tóásó István és Szabó Zoltán székelyudvarhelyi hegymászókkal közösen indult a Himalája 8200 méter magas Cho Oyu csúcsának meghódítására.

– Az expedíció-sorozat nevéből adódik a kérdés: mennyire szempont, hogy a résztvevők székelyek legyenek?

– Nem kizáró jellegű, de természetesen a többség mindig az otthoni baráti körből kerül ki, így gyakorlatilag teljesül a feltétel: székelyek vagyunk többségben. Most kizárólag székelyföldiek indulunk, a közös cél hozta össze a csapatot. Hitet szerezni annak a gondolatnak, hogy egyszerű egészséges ember is kipróbálhatja magát a magashegyen. A második, akár másodlagosnak is nevezhető cél: megmászni a világ egyik nyolcezresét. Én gyakorlatilag visszatérek a Himalájába, két éve már próbálkoztunk a Cho Oyun, akkor a mostani feleségemmel, a színésznő Ruszuly Évával vágtunk neki. Évike 7600-ig, jómagam 7900 méterig jutottam. Egészségügyi okok és a kedvezőtlen időjárás miatt, akkor ennyire futotta, de mint mondtam, nem is ez a legfontosabb cél. Most remélem, több szerencsénk lesz.

– Hogyan készültök, a klasszikus és a modern eszközök mellett, mi az, ami a székely expedíciót megkülönbözteti a többitől? Van-e bicska és szalonna a zsákban?

– Igen, hiszen a tápok és a dehidratált élelmeket csak a címkéje különbözteti meg egymástól, nem az íze. Persze ezt muszáj vinni, mivel másfél hónapra nem pakolhatunk házikenyeret, de elárulom, még az is van a csomagban. A mászófelszerelés egyik részét visszük, ami pedig ott beszerezhető, azt ott vesszük meg, vagy éppen béreljük. Most előny a két évvel korábbi expedícióhoz képest, hogy van már egy előőrsünk, Kobra (Szabó Zoltán) már egy hónapja Tibetben van és feltérképezi, mi az, ami ott biztosan meglesz. A múltkor értek meglepetések, igen egyszerű dolgokat nem tudtunk beszerezni. Megvan most az az előnyöm is, hogy pontosan tudom, mire vállalkozunk, persze van egy 300 méteres szakasz, ahol nem jártam, az rejtegethet meglepetéseket.

– Külön kaland a repülőtér, a vámvizsgálatok ekkora csomaggal, és persze arra is figyelnetek kell, mekkora terhet tudtok majd vinni magatok, illetve a serpák…

– Jégcsákány, cipő, hágóvas, mind olyan dolgok, amiket az ember szeret itthonról vinni, hisz megbízik ezekben. Vannak a pihezsákok, sátrak, amik ott is beszerezhetőek. 23 kg, amit be lehet a gép gyomrába tenni, további 15 kg személyi, azaz kézipoggyász. A nyugati turistáról messziről lerí Frankfurtban, hogy magashegyre készül, hiszen a 2 kg-os térdig érő bakancs mindenkinek a lábán van, mert a légi táraság azt nem szabja meg, hogy milyen lábbelivel ülök fel, és persze a kabát alatt ott a „polar” és a nadrág alatt a másik. A mi kézipoggyászunk a kapuban 15 kg, aztán amikor áthaladtunk rajta a gépen, levetkőzünk és visszapakolunk a zsákba. A trükköket is elmondhatom, mire a Központban ez megjelenik, már túl leszünk az ellenőrző állomáson. Tapasztalat és szerencse kérdése, hogy sikerül-e a trükk. Lábbal tartjuk a mérleget egy kicsit, így ellensúlyozva a csomagot, akár 30 kg-ot is felvihetünk.   


– Köztudott, az összezártság okozhat nézeteltéréseket, vitákat. Te korábban a mostani feleségeddel másztál. Tesztnek szántad?


– Ha kibírtunk két hónapot a hegyen kettesben, nyugodtan összeházasodhatunk, mondták a barátok. Olyan társsal mászhattam, akiben maximálisan megbíztam. Ez a bizalom persze fontos mindig, így most is. Azt szokták mondani, a hegyen nem segíteni nehéz, hanem segítséget kérni. Amikor a társ ugyanúgy senyved, kínlódik, mint én, akkor is meg kell tudni osztani a gondokat, mert csak az időben kért és kapott segítség hasznos. Ellenkező esetben lehet, hogy késő. Nem csak a társ számára lehet végzetes, ha az ember egyedül marad, saját túlélési esélyei is csökkennek, de az expedíció már mindenképpen
kompromittálódik. Ez egyfajta csapa­t­­­­­teljesítményként is felfogható.  

– Oxigént visztek-e?

– Nem, kapunk ott végszükség esetén. Vannak más csoportok, akikkel közösen használjuk a logisztikát, tehát segítségre számíthatunk.

– Közös logisztika. Ez mit jelent?

– Bizonyos sátrakat ott bérelünk. Az alaptáborban lesz saját sátrunk, de nem lehet külön konyhánk, szakácsunk, jakpásztorunk, hordárok kizárólag a mi számunkra. Emiatt társulunk Katmanduban olyan emberekkel, akikkel kiegészül a csapat és akkor csökkennek az egy főre eső költségek.
Persze ez az alaptáborig érvényes csak, utána ki-ki megy a maga útján, de így is előfordul, hogy egymás sátrait használjuk. Ha egy-egy táborban ott áll üresen a sátor, nem húzzuk fel a mienket, de ha például 7100-on felállítottam a sátrat és lefele tartok, akkor az természetes, hogy ott hagyom az enyémet. Persze vannak komoly kellemetlenségek is, mikor nincs üres sátor.

 – Legendákat hallani a serpák életéről, hozzáállásáról, neked milyenek a tapasztalataid?

 – Jóindulatúak, nem kimondottan haszonlesők. Mosolygósak, segítőkészek. Persze ők ebből élnek meg. Gyakorta segítenek életveszélyben is. Kitartanak maximálisan. Egy esetben mondanak nemet, akkor persze el sem indulnak, ha úgy ítélik meg, hogy az Istenek most elfordultak, haragszanak. Ha vihart sejtenek, nem indulnak útra, kivárják a kellő pillanatot. Ilyenkor nem lehet pénzzel sem rábírni őket, hogy segítsenek a nyugati turistának a csúcsra jutni. Mi csak az alaptáborig használunk serpát, onnan magunk visszük a csomagjainkat – annyit, amennyire szükségünk lehet.

 – A mostani expedíció programja hogyan alakul?

 – Bukarestből indulunk, Katar–Doha átszállással jutunk el Katmanduba. Ott kapjuk meg a reptéren a nepáli vízumot. Továbbá 2–3 nap a kínai vízum beszerzése és további mászóengedélyek kiváltása. Aztán elindulhatunk a kínai határ felé. A kínai alaptábor után az előretolt alaptábor következik. Ide térünk vissza mindig aklimatizálódni, illetve az aklimatizálódásból pihenni. Két taktikát választottunk: Sükösd József és jómagam a klasszikus liftezést, azaz fel–le mindig magasabbra. Pityu és Kobra a lassú és folyamatos emelkedés mellett döntöttek. Ez egy új irányzat. Abból áll, hogy egy sátorral és 3 hétre elegendő élelmiszerrel elindulnak és folyamatosan másznak, szintkülönbségben átlag napi 4–500 métert. Ez azt is jelenti, hogy táborok között féltáborokat kell létrehozzanak. Északról támadjuk a csúcsot, Kína Tibet felőli részéről, a Cho Oyu a határon van. A csúcstámadást május 23-a utánra tervezzük, persze ez függ az időjárástól és az aklimatizálódástól.

 – „Székelyek a magasban” és „Magyarok a világ nyolcezresein”. A két expedíciósorozat mennyire konkurense egymásnak?

 – Semmiképpen sem az, hiszen ezek a csúcsok mindannyiunkat megvárnak. Az ő tapasztalatuk jóval nagyobb, inkább profik, mint mi. Volt már közös tervünk is, eddig sajnos nem sikerült közösen másznunk, de remélem, összejön előbb-utóbb. Nekünk még nagyon sok nyolcezres van hátra, nekik már jónéhány megvan a tizennégyből, de lehet, valamelyiket közösen hódítjuk meg.

 

Lapzártakor kaptuk az üzenetet Zsombortól: „Dohába érkeztünk hajnali 0.15 órakor. Minden rendben. Sokat fizettünk a súlytöbbletünkért Bukarestben, de erre számítani lehetett. Reggel 9.30 -kor indulunk Katmandu felé. Itt Dohában 2009-hez képest minden változatlan. Üdvözlettel Tulit Zsombor.”


Share Button
Ennyien olvasták: 253

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.