Központ
2017. szeptember 19. kedd, Vilhelmina
Zivatar valószínű
Kedd
Zivatar valószínű
Zivatar valószínű
Holnap
Zivatar valószínű
Eső valószínű
Csütörtök
Eső valószínű

Székelyföldi autópálya, avagy hogyan építsünk légvárakat

Központ április 21, 2011 Egyéb

Székelyföldi autópálya, avagy hogyan építsünk légvárakat

 palyaAz egyszerű politikai fogásnak is mondható ígéret, amely szerint egy, a Székelyföldet is érintő autópálya építését tervezi a román kormány, váratlanul felborzolta a nyárádmenti kedélyeket. A jelenlegi terv szerint az autópálya a Nyárádtő–Nyárádszereda–Szováta–Parajd–Gyergyószentmiklós útvonalon haladna Jászváros (Iaşi) felé. Azon túlmenően, hogy az RMDSZ szavazati tőkét próbál felhalmozni ebből az ígéretből, az építkezésben érintett személyek és közösségek elégedetlenkedve fogadták, hogy a tervezők a megkérdezésük nélkül rajzolták  házaikra és  telkeikre az autópálya nyomvonalát. Ezek az információk talán soha nem jutottak volna el a sértett felekhez, ha nem lett volna szükség geológiai előtanulmányokra. De mit tesz az a „földhözragadt székely paraszt”, akinek a kertjében egy szép napon talajfúrást végző illetékesek ütik fel a fejüket?

Aki esetleg (mint alulírott egyik ismerőse) éppen az utolsó simításokat végzi a megálmodott és nagy nehézségek árán megvalósított, imádott nyaralóján, amikor véletlenül összetalálkozik a térképésszel, aki közli vele, hogy ezen a helyen lesz a viadukt egyik hídfője? Természetesen, hogy ezekben a személyekben, minden egyéb felvilágosító információ hiányában, azok a gondolatok fogalmazódnak meg, hogy bizony nincs szükségük az alkotmány által garantált, szent és sérthetetlen tulajdonuknak a letarolására, nem óhajtják erre a helyre az autópályát, nem kérnek semmiféle kártérítést, csak hagyják háborítatlanul ingatlanjaikat. Felmerül a kérdés, kell-e az autópálya a Székelyföldnek és a székelyeknek?

Érvek – mellette

Nehezen találunk ma olyan gazdasági szakértőt, aki a romániai útviszonyok mellett nem tartaná létfontosságúnak az autópálya-hálózat kiépítését. Ezen belül is, jogos a különböző földrajzi-történelmi régiók közötti harc egy-egy autópályaterv minél közelebbi megvalósításáért. Az infrastruk­turális beruházások szempontjából többéves, vagy akár több évtizedes lemaradásban van Románia, de legfőképpen a Székelyföld. A befektetőket és a turistákat egyaránt elriasztja a szekérút minőségű úthálózat. A legnyilvánvalóbb példa erre a Gyilkos-tó, Borszék, a Maros mente vagy Bálványos lehangoló látványa, de a székelyföldi kisvárosoknak is nagy átkot jelent ez a „megközelíthetetlenség”. Nyilvánvaló, bármilyen gyors és eredményes fejlesztés sem tudná olyan szintre emelni ennek a régiónak a gazdaságát, mint amilyen például a Bánságra jellemző, és a turizmusban sem érnék utol a Prahova völgyének a forgalmát, de mindenképpen ez egy fenntarthatóbb gazdasági létet biztosítana a Székelyföld lakóinak. A hosszú távú remények mellett egy ilyen beruházás rövid távon is fellendítené a környék gazdaságát, mert a több évig tartó építkezések jövedelmet biztosítanak a munkavállalóknak. Az autópálya tehermentesítené a településeken áthaladó közúti forgalmat és ezáltal hozzájárulna a környezet tisztaságához. Ezekből a szempontokból csakis nyereséggel számolhatunk, mind az érintett területek, mind pedig az ország szempontjából.

Érvek – ellene

Ha egy városon élő autótulajdonos egyértelmű pozitívumként éli meg egy ilyen autópálya megvalósítását (szinte mindenkinek volt már alkalma a Kolozsvár mellett elhaladó autópálya-szakasz kipróbálására, az előnyeinek a megtapasztalására), a nyomvonal közvetlen közelében élőknek már negatívumokat is jelenthet. A területek felvásárlása általában már csak és kizárólag az ingatlanüzérek számára hoz hasznot. Csodák csodájára, egyesek mindig megtudják, hogy hol fog haladni az építkezés, és olcsón felvásárolják a kulcsfontosságú földterületeket. Azután kiegyeznek az állammal, és kezdődhet a beruházás. Az egyszerű ember alig győzi követni a feje fölött zajló eseményeket. Megjelennek a gépek és a politikusok, persze a pénz már rég el van osztva, és beindul a nagyüzem. Éhbérért alkalmaznak néhány környékbeli szakképzetlen munkást, de a mérnöki és a vezetői beosztásokra mindig külföldről (például Törökországból) vagy Bukarestből delegálják a szakembereket. A gépeket is főkent külföldről hozzák. Szükség van ellenben alapanyagra, homokra, kavicsra, cementre, betonelemekre, aszfaltra. Összességében véve egy-egy ilyen munkálat elvégzése nem befolyásolja számottevően az autópálya közvetlen környezetének gazdasági mutatóit. Az építkezéssel járó felfordulás elsősorban a helyi lakosoknak okoz kellemetlenséget, a szomszédságban élő ingatlantulajdonosoknak pedig kényszerű költözést vagy állandó zaj- és füstszennyezést. Az autópályák elengedhetetlen jellemzője, hogy csak nagy településekhez építhetnek fel- és leszállópályákat, tehát ilyen szempontból sem nyújt előnyt a helyieknek. Mivel ma már nem érvényes az „egy mindenkiért és mindenki egyért” elv, joggal ellenzik egy ilyen terv megvalósítását, mivel közvetlen tulajdonháborítást kell elviselniük. Ilyen összefüggésben előrelátható egy-két ügyvédi iroda fellendülése is.

Ugyanakkor felmerül a kérdés: helyénvaló-e egy ilyen nagyberuházást beharangozni? Miért kell ilyen nagyléptékű és valószínűtlen fejlesztés létjogosultságán vitatkozni, amikor a meglévő úthálózat korszerűsítésére és karbantartására sem alkalmas az állam? Miért kell ilyen „mesékkel” hitegetni a lakosságot, amikor a legalapvetőbb beruházásokat sem képesek elvégezni? Sokkal kevesebb pénzből lehetne megvalósítani, mégsincsenek kerékpárutak, kerülőutak, gyalogos felüljárók, de még egyszerű járdák sem. Minek kell a hazug porhintés, amíg annyira élhetetlenek a mindennapjaink? Előbb a meglévő utakat kellene felújítani és karbantartani, a városoknak és településeknek kerülőutat építeni (mint a nemzetközi utak egyes szakaszain), a lehető legrövidebb időn belül. Ez már meghozná – a lehetőségek függvényében – a várva várt gazdasági fellendülést, a közúti forgalom növekedését, és létjogosultságot adna egy leendő autópálya megépítéséhez.

Egy másik nagy probléma az autós közlekedés jövője körüli bizonytalanság. Az utóbbi hónapokban tapasztalt drasztikus üzemanyagár-emelkedés egy olyan kilátástalan helyzetet vetít előre, amelyben luxus lesz a közúti közlekedés, és inkább a tömegközlekedés vagy az „egy helyben topogás” fog eluralkodni. A hagyományos, kőolajalapú üzemanyag egyre drágább lesz, az elektromos üzemelésű autó úgyszintén drága és műszakilag behatárolt lesz. Nem marad más hátra, mint busszal vagy kerékpárral közlekedni, amihez – természetesen – nincs szükség autópályákra. Márpedig, ezek az úthálózat-fejlesztési tervek kb. 10–20 év alatt valósulnak meg, a befektetésnek pedig – intenzív használat mellett – a következő 50–100 év alatt kellene megtérülnie. Jó lenne a hosszú távú ipari fejlődéssel, a kőolajhiánnyal, a közlekedési reformokkal is számolni, tudomásul venni a változásokat, és azoknak megfelelően, előrelátóan tervezni. Úgy is mondhatnánk, egy fényes, de bizonytalan távoli jövő helyett, inkább a „szürke”, de biztos jelent és közeljövőt kellene építeni. Ráadásul megint nyakunkban (a politikusok nyakában) a választások, és még mindig csak a tervek rajzolgatása és a talajfurások (vagyis a pénzek gyors, ésszerűtlen és eredménytelen elköltése) van csupán terítéken.

Következtetések

Az állami autópálya-ügynökségnek és minden más illetékes hivatalnak tudomásul kellene vennie, hogy már nem a kommunizmus, hanem a demokrácia korát éljük. Előfordulhat, hogy délen, vagy a szegényebb vidékeken nem jelent különösebb értéket a talpalatnyi föld, de Erdélyben, és főleg a Székelyföldön nagy az ingatlanok becsülete! Mielőtt elkezdenék a fúrogatós kíváncsiskodást, mielőtt hívatlan vendégként megjelennének otthonainkban, illene legalább a helyi önkormányzatokkal egyeztetni, a lakosokat előre informálni és emberszámba venni. Ha másért nem, legalább azokért a fránya szavazatokért. Másfelől pedig, mielőtt ilyen nagy ügybuzgalomba hajszolnák magukat, elemezzék ki, képesek voltak-e ennél sokkal kisebb és egyszerűbb dolgok véghezvitelére? Addig, amíg ilyen reménytelen állapotokba sodorták az országot, használhatatlanná degradálták a meglévő úthálózatot, bebizonyították, hogy képtelenek az ország infrastruktúrájának fenntartására, addig ne pazarolják a pénzt és az energiát ilyen futurisztikus projektekre. Álljanak inkább az ásó- és a kapanyél mellé, mert azzal több eredményt érnek el.

Share Button
Ennyien olvasták: 125

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.