Központ
2017. november 20. hétfő, Jolán
Jórészt felhős
Holnap
Jórészt felhős
Havazás
Kedd
Havazás
Borús
Szerda
Borús

Szoborsorsok

Központ április 28, 2011 Egyéb

Borsos_TamasSzoborsorsok

Ha az embernek a vásárhelyi magyar vonatkozású szobrok állapotáról kellene nyilatkoznia, laikusként két lehetőség kínálkozik ezek értékelésére: vagy optimista, vagy pesszimista vélemény. Az előbbi álláspont abban a patópáli gondolkodásmódban érhető tetten, amely szerint: ahhoz képest elég jó állapotban vannak. A pesszimista szerint siralmas állapotok kezdenek eluralkodni.

Szoborsétánkat a Kárpátok Sétányáról indítottuk, ahol a Május 1 Strand melletti, garzontömbház előtti csonk ugyan nem történelmi emlékeket idéz, de egy magyar szobrász, Puskás Sándor munkája (volt). Innen utunkat a Kossuth utca irányába vettük, ahol két nagyon fiatal szobrunk a közelebbi és távolabbi múltba mutat: a Petőfi- és a Holokauszt-szoborhoz. Az ezeket övező parányi parkok nagyjából annak a tessék-lássék parkrendezési szokásnak felelnek meg, amelyet oly kényelmesen és magától értetődően mindannyian megszoktunk és valamilyen buddhai derűvel nyugtázunk. Hagyjuk hát az őket övező zöldterületeket, vegyük alaposabban szemügyre a szobrokat: talapzatukon messziről éktelenkedik a lepotyogott travertintáblák helye.

Ezek után kissé lehangoltan, de a kíváncsiságtól hajtva átvágtunk a Színház térre, ahol a buszmegállóhoz legközelebb eső (és jelenleg egyetlen fennálló) szoborcsoportnak az egyik elemét a tavaly lelopták és máig is hűlt helyét találni. A hiányzó elem 6000 eurójába került a városnak. (A Színház tér többi szobrát a kíváncsiskodó lélek a Maros Megyei Múzeum bejáratától nem messze egy épület hátsó lépcsőire behányva tekintheti meg.)

Aztán innen érdemes ütemesen átsétálni Bartók Béla szobrához, amelyet fennállása óta két alkalommal koszorúzott meg a hálás utókor. De nemcsak a koszorúzások nem gyakoriak itt, hanem a – Kossuth utcai szobrokénál némileg minőségibb – talapzatnak a karbantartása sem: az ott játszadozó gyerekek a szobor fundamentumának kockái közül pitypangokat szedegettek. Maga a szobor is egy kicsit mohás, de a jóindulatú városlakó akár patinának is nevezhetné a természet ezen ajándékát.

Aztán a mindig mozgalmas Bolyai utcán felsétálva, az embernek az erdőrészletből sikerül kivennie a két Bolyai alakját, amit a líceum hajdani diákjaként ő maga is mosott, sikált az akkori földrajztanárok vezetésével. A két alakra a természet itt is „patinás” réteget húzott, de ebben az esetben a madarak is el-elpottyantották a maguk kis emlékező gesztusait. A szebb napokat is megélt szobornak hátat fordítva, igazán felüdítő látványként hat majd a sok szép színes – piros, sárga, kék – virág, amelyet a nagyon gondos városi kertészet alkalmazottai szántak a nagynevű iskola elé.

Innen, az egykori Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskola mellett haladva, átsétáltunk Kőrösi Csoma Sándor szobrához, amely a gyermekkori november elsejék egyik kiemelt fontosságú szereplője volt, és ami a mai napig jól tartja magát. II. Rákóczi Ferenc szobrában sem találtunk különösebb kivetnivalót, talán csak annyit jegyeznénk meg, hogy a rajta ékeskedő koszorúk mintha botanikai kuriózumokká kezdenének lenni.

Nem mentünk le Dr. Bernády György szobráig. Pedig lehet, hogy jobb lett volna nem keserű szájízzel zárni a sétát. A néhai Darvas-allén Borsos Tamás szobrát fényképeztük, amikor egy suhanc a mellette lévő lánynak szerette volna megmutatni tudását, ezért a szobrot kosárlabdapalánknak képzelve, labdáját ügyesen taktikázva hozzávágta. Úgy látszik, ez a szobor a vandalizmus legkedvesebbje. Egy csoport a névjegyét is rajtahagyta, lelkes futballrajongók megfelelő felületnek gondolják graffitik számára, akárcsak korábban II. Rákóczi Ferenc szobrát.

De hát mit tehetünk? Az önkormányzatnak kevés pénze és alkalmazottja van ilyen problémák orvoslására. És ha rendben lennének is a szobrok – kit érdekel?


 


Share Button
Ennyien olvasták: 97

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.