Központ
2017. augusztus 20. vasárnap, István
Eső valószínű
Vasárnap
Eső valószínű
Eső
Holnap
Eső
Derült
Kedd
Derült

Szólásmondás-(félre)magyarázó

Központ április 28, 2011 Egyéb

Honnan jön?

Szólásmondás-(félre)magyarázó

magyarazoLóhalálában érkezett. / Ordít, mint a fába szorult féreg. / Nem eszi meg a farkas a telet. / Kákán is csomót keres.

 Lóhalálában érkezett. Vagyis annyira sietett, hogy közben halálra hajszolta a lovát; kézenfekvő magyarázat, csak éppen nem igaz. Tudvalevő, hogy a honfoglalás korában (és még néhány évig azután is) a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz. A szárazföldön, merthogy akkortájt csak úgy hemzsegtek a Tiszában az azóta kipusztult, százötven kilórőfös óránkénti sebességgel úszó, hatalmas lóhalak (Pisces equus caballus), amelyek telefonfülkényi állkapcsaikban szívesen szállították siet-őseinket ából bébe, egy-egy zsák vízizab vagy hidroköles fejében. A helyes verzió tehát: lóhal állában érkezett.

Ordít, mint a fába szorult féreg. Első ránézésre szamárságnak tűnik, mivelhogy a féregnek se hangszálai, se más hangképző szervei nincsenek, ergo bajosan tudna még suttogni is, nemhogy ordítani. De nem erről van szó: a régi nyelvben a farkast több vidéken is toportyánféregnek, egyszerűbben féregnek nevezték, a fa pedig esetünkben nem egyéb, mint valamilyen farkasfogó készség, ordascsapda. Így már világos, mint a sun! Van egy másik eredetmagyarázat is: eleink a valamilyen szexuális perverzióval küszködő egyént is féregnek, adott esetben rút féregnek nevezték. Mivel akkoriban nem létezett se gumigésa, se más hasonló segédeszköz, egyeseknél a fák töltötték be ezt a szerepet (dendrofília). Igen ám, csak gyakran előfordult, hogy a kiszemelt faodúban méhek vagy darazsak tanyáztak, és aki férfiasságát egy ilyenbe gyömöszölte, igencsak ráfaragott: a csípésektől még jobban megduzzadó szerszámát kihúzni már nem tudta, meg kellett várnia, amíg lelohad, és közben borzasztóan szenvedett, mert a lakók újra és újra összecsípték. Tehát innen a mondás: ordít, mint a fab*szó rút féreg.

Nem eszi meg a farkas a telet.
Ez valójában nem is szólásmondás, inkább egy elmés népi megfigyelés: faluhelyen gyakran előfordult, hogy a kiéhezett farkas tavasszal bemerészkedett a tanyákra, és elragadott egy-egy tyúkot, libát, bárányt, kisebb tehenet, főleg éjszaka, amikor mindenki aludt, a kutyák is. Védekezésül a furfangos parasztok azt találták ki, hogy a tyúkól, karám, istálló mellé kitettek egy-egy darab telet, hogy inkább azt egye meg a farkas, mint a jószágot, de hiába, mert az ordasnak tele volt a töke a hideggel, rá se nézett, inkább bekajált egy jó meleg kacsát vagy malacot. A háziak pedig előbb-utóbb belátták: nem eszi meg a farkas a telet.

Kákán is csomót keres. Szőrszálhasogató, gáncsoskodó, baszogatós emberre mondják. A kákán itt tavi kákát kell érteni, mert a szárazföldi kákafajok szárán vannak csomók, viszont a tavi kákáé sima, mint a makaróni. Vagyis ezután így mondja mindenki: a tavi kákán is csomót keres, különben még beleköt valaki, aki a kákán is csomót keres.
Manapság használják olyan pénzéhes futballmenedzserre is (szintén rosszallóan), aki brazil focisták adás-vételével foglalkozik.

Megrázza, mint Krisztus a vargát. Eme szólás eredetére a mai napig nincs elfogadható magyarázat, de ama értelmezés, amely szerint azért rázta meg Krisztus a vargát, mert nem volt leföldelve, egyszerűen nevetséges.


Share Button
Ennyien olvasták: 2098

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.