Központ
2017. augusztus 22. kedd, Menyhért, Mirjam
Eső valószínű
Kedd
Eső valószínű
Eső valószínű
Holnap
Eső valószínű
Derült
Csütörtök
Derült

Tabula rasa

Központ január 22, 2011 Egyéb

Tabula rasa

 Ha valaki azt hinné, azért fúrta-faragta, gyúrta az Úr az embert évmilliókon keresztül, hogy végül politikus váljék belőle, akkor téved. Valószínű, nem erről szól az úgynevezett projekt. Mi tagadás, személy szerint meg is értem, hogy nem lelkesedik a lehetőségért. Magam sem. S hogy miként jön ez ide? Hát abból a pofonegyszerű okból kifolyólag, hogy mivel választott szakmám, pillanatnyi elfoglaltságom az újságírás lenne, hát időnként kénytelen-kelletlen kötelességem beszámolni a politikai élet eseményeiről, politikusaink viselt dolgairól.

Bevallom: nem nagy öröm, s nem is szívderítő pillanat, amikor a gőgös, önmagával a végtelenségig betelt fajankók – már tisztelet a kivételnek – ügyködéseit vagyok kénytelen figyelemmel kísérni, s olykor komolyan is venni őket, esetleg úgy tenni mintha, s látszólag értelmes megjegyzésekkel értékelni is teljesítményüket.
Valamikor, a romániai demokrácia hajnalán, amikor a diktátort nemes egyszerűséggel agyonlőtték, még voltak bizonyos illúzióim: eléggé meggondolatlanul azt hittem, előbb-utóbb politikusaink is kinövik a gyermekbetegségeket, s rövid időn belül nálunk is kialakulhatnak a demokrácia játékszabályai, mind a politikai, mind a közéletben. Hát nem. Aztán, kezdetben legalábbis határozottan így volt, azt reméltem, hittem, hogy az erdélyi magyar politikus valamivel több, másabb mint a Dîmboviţa-parti mitikák. Eme illúziómból hamar kigyógyultam, kigyógyítottak, de mára már nem várok túl sokat a Duna-parti társaságtól sem. Na, azért egy kicsit mégiscsak többet, mint az őszödi böszmétől és a lelépni sehogy sem akaródzó üzlet-, meg elvtársaitól. Hiába na, szemtelenség, pofátlanság tekintetében magasan verik a piaci legyeket.
Most pedig mintha kedvezően alakulna a politikai széljárás a Kárpát-medencében. Az egyik garnitúra éppen elkotródóban van, nem is nagyon tehet egyebet, hisz a szavazófülkékben mondták ki felettük az elvégeztetettet. A másik pedig éppen most döbbent rá, hogy lejárt az ideje, hogy nem szalonképes, de még úgy tesz egy kicsit, mintha nem így volna, úgy szeretnének menni, hogy közben maradhassanak. Feltehetőleg még vagy húsz esztendőt. És közben folyik az intrika, a közéleti kecseszkecsken, az egyetlen cél: a politikai túlélés érdekében. Az már világos egy ideje, hogy nekik semmi sem túl drága, ők hiszik, hogy nekik kijárnak a meg nem érdemelt előjogok, kiváltságok. Gyakran az a benyomása a kívülállónak, hogy azt hiszik, nekik legalább két pár tökük van. Hát nincs. És dolgozzanak ki bármilyen túlélési stratégiát a Köcsög utcában, nekik, legalábbis sokuknak, végleg befellegzett. Még ha nem is hiszik ezt el. Egyelőre.
Valahogy úgy vagyunk Európának ezen a felén, hogy időnként mindent újra kell kezdenünk. Ahogyan a viccbéli párttitkár mondá hajdanán: rázzuk a tabulát, de nagyon. S közben lessük a kénkőesőt, vágyjuk a megtisztulást. Hogy újrakezdhessük azt, amit valakik elrontottak. Miközben azt hazudják, hogy nem is. Még egy kicsit sem. Pedig igen.


 

 

Share Button
Ennyien olvasták: 123

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.