Központ
2017. október 23. hétfő, Gyöngyi
Eső
Ma
Eső
Eső
Holnap
Eső
Helyenként felhős
Szerda
Helyenként felhős

Távol a világ zajától

Központ augusztus 18, 2011 Egyéb

Távol a világ zajától

  MumiaNemrégiben itthon járt földünk szülötte, Lakatos Mihály, aki szűk körű hölgy csapatával a tavaszi versenyidényt követő, relaxálással egybekötött laza vidéki edzőtáborozáson vett részt. Elmondása szerint szülőfaluja, Mezőköbölkút lankáin vertek tanyát, egy kis mezőségi településen Szászrégen és Beszterce között, távol a rohanó világtól, és annak őrült zajától.  
Paradoxonnak tűnik, egy Isten háta mögötti, a civilizációtól elszigetelt világban, hogyan lehetséges olyan fitnesz-edzőtábort szervezni, amelynek a hangulata sajátosságánál fogva felejthetetlen élményt nyújtson? Nos, Lakatos Mihály csapatvezető, Palecián Judit, Reményik Ilona, Suba Beáta és Hajdrik Mária (a három utóbbi magyarországi testépítők) társaságában megvalósították ezt a nem köznapi, sőt mondhatnánk extrém ötletet. Faágakon húzódzkodás, fekvőtámasz, egymás nyakában guggolás, törölközőhúzás, kocogás a határ végtelen lankáin, esti tábortűz és a maguk szoprán és tenor dalolása tette hangulatosabbá és fennköltebbé az edzőtáborozás sajátosságát.

Az elengedhetetlen reggeli zabpehely és gyümölcs elfogyasztását követően néhány kilométeres kocogással indítottak (30–45 perc), utána egy fehérjeturmix glikogénnel dúsítva töltötte vissza elsorvadt izomsejtjeiket, majd Köbölkút szülötte számára nosztalgiabarangolásokat szerveztek, a környéken, valamint a faluban még élő rokonokat, ismerősöket, barátokat látogatták meg.

Külön fejezetet érdemelne ezekről az egyszerű, csontjuk velejéig tiszta lelkű, őszinte vendégszerető emberekről regélni, akik a sors könyörtelen kínjait élik meg nap mint nap, rabszolgaélettel sújtja őket a sors, és mégis örökösen jó kedélyűek, vidámak, tisztességesek, és minden vagyonukat önzetlenül odaadják a vendégnek.

Okulhatna tőlük a nagyravágyó, telhetetlen, pöffeszkedő emberi társadalom. Vendégeskedéseik során nem úszhatták meg némi bűnözés nélkül. A mini csapat tagjai belekóstoltak a mezőségi ínyencségekbe és bevallásuk szerint azt az ízvilágot azóta is szájukban érzik. Volt ott búbos kemencében, kovásszal gyúrt, kézzel dagasztott, káposzta levélen sütött házikenyér, eredeti juhtúros, sajtos-hagymás, gombás, káposztás parasztlepény, langalló, szójás töltött káposzta cserépedényben, túros puliszka, gomba- és csirkepaprikás, hamisítatlan eredeti szőlőlé, és még sorolhatnánk a végtelenségig, mindez megfűszerezve eredeti felszabadult köbölkúti humorral.

Sajnos a táborozás ideje elszállt, mint száraz falevél a forgószélben, de a Pandóra szelencéjébe zárt reménysugárba kapaszkodva bíznak benne, hogy jövőre kibővült teammel megismételik majd ezt a számukra felejthetetlen edzőtáborozást, amely az idő múlásával életük részévé válik.

Az élet megy tovább, de Köbölkút marad, és vadregényes tájai hívó szavára, jövőre is áhítattal vernek tanyát az Éden kertjére emlékeztető település lankáin, amely talán a Teremtő által ajándékozott földi Paradicsom egy parányi foszlánya. Oda vágynak vissza, távol a világ zajától és a tébolyult tömegtől.

 

Share Button
Ennyien olvasták: 204

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.