Központ
2017. szeptember 22. péntek, Móric
Eső
Péntek
Eső
Eső
Holnap
Eső
Jórészt felhős
Vasárnap
Jórészt felhős

Tizedszerre is Székelyföldi Rockmaraton

Központ július 21, 2011 Egyéb

Tizedszerre is Székelyföldi Rockmaraton

 RMIdén tizedik alkalommal rendezték meg a Székelyföldi Rockmaratont, „a minőségi zajok fesztiválját” Szejkefürdőn. Tíz év után már nyugodtan lehet viszonyítani, hasonlítgatni, általánosítani: míg az idő jobb és a látogató kevesebb volt az eddig megszokottnál, a buli színvonala, a jókedv, az ismerkedés, a koccintgatás hozta a tíz éve szokásos formáját.

 

  A tizedik maraton forgatókönyve is hasonló volt az előző években megszokotthoz: kedd a bemelegítő nulladik nap, ami nem szól másról, mint a hátizsákos emberek gyülekezéséről, sátorfelhúzásról, az első korty sör ízlelgetéséről, a viszontlátásokról és a reggelig tartó, ingyenes, igényes zenéket felvonultató buliról. Az egyetlen szembeötlő különbség az előző évekhez képest azért feltűnik este a kisszínpad előtt: kevesen vagyunk, mondhatni igazán családias a hangulat. Ez részben mindenképp betudható az utóbbi napok nem túl kedvező időjárási viszonyainak is. Hajnal felé reménykedve indultunk a sátraink felé egy kis alvásra: holnap kezdődik a tulajdonképpeni rockmaraton és megtöltjük újra a domboldalt.

rm2

Szerda borongósan indult, de eső szerencsére nem érkezett. Néhány ember viszont igen. A koncertek koradélután kezdődtek, az újdonság jellegű Open Esttel, melynek célja a hazai fiatal, feltörekvő együttesek számára nyújtott segítség, lehetőség maguk megmutatására. A délutáni koncerteken nem volt „teltház”, egynéhány lelkes néző követte csupán végig a székelyföldi rockzenekarokat, melyek között akadtak úgy gyengébb, mint meglepően színvonalas előadások is. Ahogy a nap lenyugodott és a külföldi zenekarok léptek a színpadra, az emberek is előkerültek (sör)sátraikból. Már többen voltak kíváncsiak a horvát Rising Dreamre (akik a Sons of Seasons utolsó pillanatos visszalépése után kerültek a programba). Ők a durvább vonalat képviselték, meglepően kemény női vokállal. A budapesti Superbutt már visszatérő vendégnek számít, a koncertet végigbulizó néhány emberke is nagyrészt a maraton közreműködésével ismerte és szerette meg ezeket a hardcore ritmusokat. Az est sztárvendége a Rózsaszín Pitbull nevezetű punkbanda volt, ők is mindenképp népesebb nézőközönséget érdemeltek volna, viszont aki ott volt, annak szerintem életre szóló élményt nyújtott a koncert. Akinek még bírta a lába és a rekeszizma, megnézhetett még egy délutánról elmaradt udvarhelyi diákzenekart így hajnal felé.

rm4

Csütörtöktől kezdve felhőtlen volt az ég, péntektől pedig már-már kánikulaközeli éghajlat volt. A strandon is lehetett már hűsölni, ezért többen lemaradtak az első koncertekről. Az első csütörtöki koncert, amit már tömeg nézett végig, az Ismerős Arcok volt. A dallamos, nemzeti témájú dalokra meg is kezdődött a lelkes zászlólobogtatás. Utánuk lépett színpadra a sokadjára látott, de mindig várva várt Ossian. Ők hozták a szokásos show-t és egy emberekkel teli, de még mindig nem túlzsúfolt domboldal énekelte végig Paksiékkal a régi és új rockhimnuszokat.

A Titkolt Ellenállás is a színpad elé vonzott egy jó adag „magyarkodni” vágyó rajongót. A napot a szintén visszatérő vendégként nyilván tartott Földrengés zenekar zárta már hajnal felé. Sepultura feldolgozásaikra és saját szerzeményeikre már csak néhány bulizni vágyó trasher volt igazán kíváncsi.

rm5

Péntek kora délutántól kezdve több új sátor jelent meg a domboldalon, több új ember a sörsátrak alatt. A „Magyarország vezető heavy metal zenekaraként” színpadra konferált Stress hozta a bulit, amit elvártak tőlük, ezt igyekezett fokozni a tatabányai Agregátor, aki szintén Szejkén lopta be magát a hazai rajongók szívébe évekkel ezelőtt. Azóta is mindig itt vannak, gyakran ők sem tudják, hogy a fellépésük vagy a maratonhangulat miatt. Ők azok, akik mindig hamarabb érkeznek és tovább maradnak, hogy szóba állhassanak velünk és persze végigkóstolhassák újra a pálinkafelhozatalt.

A felvidéki Rómeó Vérzik is igencsak kitett magáért. Ők is, mi is nagyon örültünk, hogy végre összejött a várva várt erdélyi koncert, amit tavaly a Farkaslakán megszervezett motorostalálkozón az eső elmosott. A srácok hozták a bulis rock’n’rollt és vonzották be egyenként a bulizni vágyó fiatalokat. Tökéletes felvezetői voltak az igencsak népszerű Depressziónak, amire már jókora tömeg bulizott és egy emberként énekelte a dinamikus slágerdalokat. A koncertet újabb „nemzeti blokk” követte: az Oi-kor és az Óbudai Fiúk is megörvendeztették a fanatikusokat, őket a kolozsvári Stormbridge követte, akik az eredeti programban még nem szerepeltek, de igen hangulatos levezető bulit tartottak a legkitartóbbaknak.

rm3

Ahogy ez lenni szokott, szombat a legtöbb koncert napja, ami a legtöbb külföldi fellépőt vonultatja fel. Idén is többféle stílus képviseltette magát: például a Nightwishre emlékeztető Ideas is bevonzotta a saját kis rajongótáborát, csakúgy mint a blackereknek kedvező Bornholm. A nagy visszatérő Wisdom is igen jól esett a heavy-power kedvelőknek, ebben a felállásban még nem láthattuk őket Szejkén, de a koncertminőség nem változott az utolsó találkozás óta. A magyar–svéd koprodukciós H.A.R.D. is nagy bulit nyomott nekünk, majd a legendás P.Box mozgatta meg a maratonlátogatókat. A sok új dal mellett felcsendült néhány régi örökzöld, melyeket úgy három generációnyi rocker énekelt együtt a szejkei dombon. Az orosz sztárvendég, az Arkona következett, színvonalas folk show-t nyomtak nekünk, nagyban zajlott a találgatás a közönség soraiban a farkasbőrt viselő énekes nemét illetőleg: Masha kemény hangja és stílusa ellenére is a gyengébb nem képviselője. A tizedik rockmaratont a Rückwärtz zárta, senkinek nem okoztak csalódást, hozták a pirotechnikai elemekkel teletűzdelt látványos show-t és a megszokott perverzitást. Koncertek után választhattak a fesztiválozók, hogy alvással, ivással vagy bulival töltik az utolsó éjszakát.

Tehát lejárt a tizedik is. Tíz év hosszú idő, ahogy mondani szokás, hisz egy tízéves gyerek már sok mindent tapasztal az életről, folyékonyan olvas, szépen ír, tudja a szorzótáblát, be tudja kötni a cipőjét. Sokat gondolkoztam azon, hogy a rockmaraton a mi gyerekünk vagy pedig mi vagyunk az övéi? Mi tíz éven keresztül „szültük”, alakítottuk, szerettük őt, viszont ő cserébe gyakorlatilag felnevelt minket. És ha különböző természetű okok miatt a látogatottság csökken is, mi, akik hálával tarozunk neki, mindig ott leszünk, ezt bizton állíthatom.

 


Share Button
Ennyien olvasták: 231

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.