Központ
2017. október 19. csütörtök, Nándor
Derült
Csütörtök
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Szombat
Derült

Új időknek, új dalai

Központ május 10, 2011 Egyéb

Új időknek, új dalai  

 Részint gazdasági kényszerből, részint örökletes kíváncsiságból, de tény, székely elődeim gyakran vették nyakukba a világot. Kalandozásaik többnyire sikerrel végződtek: voltak, akik „csak” megtalálták számításaikat, voltak viszont, akik – többnyire saját rátermettségük, állhatatosságuk okán – az anyagiak mellé szakmai tudást, élettapasztalatot is szerezhettek. Természetesen az utóbbiak jártak jobban…

 

Amerikás székelymagyarok, regátot járt őseim példáját követve, nemrég magam is útra keltem. Csakhogy nem elfelé, hanem ellenkező irányba, visszafelé az úton – Székelyvásárhelytől Székelyudvarhelyig. Hogy sem anyagi, sem egyéb szempontból nem találtam meg a számításaimat, kizárólag magamat, élhetetlenségemet okolhatom. Az is igaz viszont, hogy az idők sem kedveztek a hasonló kalandoknak… Vagy pusztán arról lehetett szó, hogy eltévesztettem az irányt? Megesik ez az emberfiával…

Tévedésem fájó beismerése, valamint a hogyan továbbot firtató rövidebb töprengés után, úgy döntöttem, újra útra kelek – ezúttal visszafelé. Ismerős a mondás: új hely, új lehetőségek. De vajon fordítva is érvényes? Így érvényes? Esetleg a régi hely, mindössze régi lehetetlenségeket tartogat? Idáig jutván az okoskodásban, „hon(vissza)foglaló” kalandomat megszakítva, egy Kis-küküllőmenti településen betértem régi ismerősömhöz, szegről-végről rokonomhoz egy kis pihenőre, üdítő beszélgetésre.

Alig mondtam el személyes történetemet, ő máris a „lényegre” tért – vagy legalábbis arra, ami őt egy ideje foglalkoztatja: a politikára. Pontosabban arra kért: igazítanám el őt arra vonatkozóan, hogy – ha valamilyen csoda folytán, esetleg arra fanyalodna, hogy mégis szavazzon – kire is kellene adnia a voksát? Mert ő már nem képes eligazodni a dzsungelben, amit romániai/erdélyi magyar politikai életnek neveznek. Pedig a „hőskorban”, a ’90-es évek elején még maga is aktívan kivette a részét a politikacsinálásból, igaz, az érdekvédelmi politikusokból már akkor kiábrándult. RMDSZ, EMNT, SZNT, MPP, EMNP – hát lehetséges eligazodni ebben a kínálatban? – kérdezte, közben meg úgy nézett rám, mint aki megtalálta azt, akitől a megvilágosodást várhatja. „Mi lesz ebből, tekintetes úr?” – nézett rám szemérmes zavarában.

Hogy miből gondolhatta, hogy eligazíthatom, örök talány maradt számomra. Abban hamar megegyeztünk, hogy a legjobb esetben is mindössze másfél milliós erdélyi magyarságnak ennyi politikai aktor sok. Túlságosan is sok. Abban is viszonylag hamar kiegyeztünk, hogy az említett öt szervezet közül kettő – legalábbis jogilag – akár nemlétezőnek is tekinthető. Ebből kifolyólag pedig fölöslegesnek.

Ezek után a fennmaradó háromnak kell majd megvetnie a lábát a politikai porondon. Közülük az egyik, a hosszantartó kormányzati szerepvállalás következményeként, leszálló ágba került, a másik, miután sikeresen túljutott az indulás szakaszán, vezetőségének következetlenségei miatt, úgy látszik, nem képes a megkapaszkodásra… A harmadik pedig egyelőre ígéret…

Valamiben még megegyeztünk: a politika iránti általános bizalomvesztést egyértelműen a politikusok okozták. Ebből következően egyetértőleg valljuk: új politikai osztályra van szükség! Még mielőtt túl sokan újra vándorbotot fognának.


 


Share Button
Ennyien olvasták: 62

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.