Központ
2017. október 21. szombat, Orsolya
Helyenként felhős
Holnap
Helyenként felhős
Eső valószínű
Hétfő
Eső valószínű
Eső
Kedd
Eső

Újabb esélyt tanulónak, szülőnek egyaránt!

Központ július 15, 2011 Egyéb

Újabb esélyt tanulónak, szülőnek egyaránt!  

SuliMúlt heti lapszámunkban már taglaltuk az idei érettségi problémakörét, ezúttal lelki egészségvédelmi szempontokat is érintő körinterjút közlünk a témában. A kérdezettek: Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója, az intézmény tanára, dr. Borsos Szabolcs, mentálhigiénés szakember, filozófus, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára és Muica Ottó, az Avram Iancu Iskolacsoport pszichológusa.

– Hogyan vélekedik az idei érettségi eredményekről, és minek tulajdonítja a gyenge szereplést?

szeSzékely Emese: Úgy gondolom, váratlan és szokatlan volt, sok mindenkit frusztrált – felügyelőket és diákokat egyaránt –, hogy kamerák voltak a termekben. Ugyanakkor érzek valami megfoghatatlant, egyfajta váratlan szigorúságot a tételek összeállításában és a javítás módjában, amire a diákok nem számítottak, de még az őket oktatók sem. Mindig az volt a bajom a hazai oktatással, hogy sok tanár a mai napig arra törekedik, hogy „elkapja” a diákot, hogy kiderítse, mit nem tud, nem pedig arra, hogy azt értékelje, amit  a diák tud. (…)

Borsos Szabolcs: Ha országos adatokról beszélünk, akkor elkeserítő a helyzet, ha viszont a marosvásárhelyi elméleti líceumok eredményeit nézzük, akkor bizakodóak is lehetnénk, mert például a Bolyai, az Unirea, a Papiu és a Művészeti Líceum nagyon szépen teljesítettek. A gyenge szereplés elsősorban általános országos adat, amivel kezdenünk kell valamit. Valószínű, hónapokig fogjuk elemezni ezt az országos botrányt, ami nyilvánvalóan nem azonos a helyi szintű igazán szép eredményekkel! Ezt a kettősséget fontos hangsúlyoznunk, mert ugyan mi is az országos átlaghoz tartozunk, de a marosvásárhelyi magyar diákok közül, az egyetemre készülők döntő többsége sikeresen leérettségizett.   

Muica Ottó: (…) Az idei érettségivel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni azt, hogy bizony elég hosszas – egy hónapot felölelő –   vizsgaidőszakról beszélünk. Mikor egy ritmikusan előidézett distressz ennyi ideig fennáll, hamarosan fellép a fáradtság is, és a megszokás érzete. Valószínűleg hatékonyabb és eredményesebb lenne a régi típusú, rövidebb idő alatt lebonyolódó vizsgasorozat visszaállítása.


– Sokan azon a véleményen vannak, hogy a mostani fiatalokat semmi nem érdekli, ebből kifolyólag pedig a sikertelen érettségi is közömbösen hagyja őket. Ön mit gondol: hogyan éli meg egy fiatal felnőttkorba lépő egyén azt, hogy nem sikerült az érettségije?

M.O.: Az érettségi általában nem hagyja közömbösen a diákokat, ha más okok miatt nem is, de legalább a társadalmi szinten kinyilvánított rituális értéke miatt. Egy olyan vizsgáról beszélünk, amely döntő jellegű, még elnevezése is egy fontos fordulópontot sugall, mélyen a múltban gyökerezik. Nagyfokú stabilitásával, és elkerülhetetlen jellegével lehetetlen, hogy jókora emocionális töltetet ne gyakoroljon a fiatal lélekre; elsősorban distresszt, és gyakran kudarctól való félelmet. Ha egy diák közömbös arckifejezéssel illeti a vizsgamenetet, nemtörődömséget sugall közben és utána, ezek egyáltalán nem a közömbösség jelei, hanem épp a feszültségé, mivel ha valamely feszültségi állapot túllő az egyén által jól tolerált küszöbön, akkor arra az egyén eltompultabban reagál. Nem másról van hát szó ilyen esetekben, mint egy elhárítási mechanizmusról, melyben mélyen benne van a kortársak előtti megfelelési vágy is.

BSzBorsos Szabolcs: Az oktatási rendszer a társadalomban működő rendszerek közül azért a legsajátosabb, mert ebben a társasjátékban nem sakkfigurákról szól a történet, hanem olyan hús-vér emberekről, akiknek a sorsát legalább két oldalról is befolyásolják. Az egyik oldal a család, a másik pedig az iskolát jelentő közösség. Mindkét oldalon problémák vannak! Különféle okok miatt, évek óta csonkacsaládokban nő fel ezen fiatalok legalább 50%-a. A lelki fejlődést semmiképpen sem segíti ez a helyzet. Az ilyen típusú megpróbáltatásnak éppen egyik ismérve lehet a közömbösség. Az intézmény oldaláról, az iskolai közösségek megítélése nem könnyű feladat. Minden iskolának minőségi mérőrendszere kell hogy legyen, ezt ma már törvény írja elő. A minőségbiztosítási rendszereknek erre külön oda kell figyelni a jövőben, mert szerintem ezeket a gyenge eredményeket előre lehetett volna látni legalább fél évvel. Egyszerű megoldás lehetett volna, ha valamikor januárban országos szinten próbaérettségit tartanak és így kijózanító lett volna a siralmas eredmény és talán még lehetett volna abrakolni egy keveset. Talán a tavalyi eredményt elérhettük volna, ami 65–70%-nyi volt és ez a reális, a tételek erősségi fokának alapján. Módszertani hiba volt az, hogy elmaradt az általános és országos szinten megszervezett próbaérettségi legalább román nyelvből és irodalomból.

Sz.E.: Én nem így látom. Igaz, sok csalódás éri a fiatalokat manapság, főleg a kilátástalanság, a társadalmi-gazdasági sikertelenség kedvetleníti el őket. Azért tűnnek néha „blazírtnak”. Valójában nem olyanok, van a viselkedésükben egyfajta „máz”, amit épp azért vesznek fel, mert nem szeretnék, ha látszana a bizonytalantól való félelmük. Ez korfüggő is. Elnövik. (…)


Mit tanácsol a szülőknek: hogyan viselkedjenek sikertelenül vizsgázott gyermekükkel?


B.Sz.: Azt mondanám a szülőknek, ha lehet, minél több időt töltsenek együtt a gyerekükkel. Erősíteni kell lelki értelemben és fizikailag egyaránt, megfelelő táplálkozással. Egy ilyen kudarc-élmény semmiképpen sem jelenthet világ végét, ezt kell sugároznunk. Mindenképpen arra alkalmas ez a helyzet, hogy a családok összefogjanak, megerősödjenek, a diákok pedig augusztusban újra bizonyíthatnak, ha kellőképpen felkészültek.

Sz.E.: Biztassák és ne vádolják őket. Semmit nem segít ilyenkor a „látod, fiam, megmondtam, hogy többet kell tanulni!” vádaskodások. Igen, lehet, hogy igazunk van, de most inkább az segít, ha együtt érzőek vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy versenyt kellene szidjuk a gyerekkel a rendszert, a tanárokat és az iskolát, hanem éreztessük vele: mellette állunk, elfogadjuk őt esetleges hibáival, gyengeségeivel (hisz a mi gyerekünk, ki fogadja őt el, ha nem mi?!), segítjük, amennyire csak lehet, és bízunk benne, hogy elég erős lesz jobb eredményeket elérni.

MOMuica Ottó: A lehető legrombolóbb hatása annak van, ha a szülők fenyítésekkel vagy anyagi jutalmakkal próbálják gyermekeiket ösztönözni a tanulásra. Nem alkalmas módszer a hibáztatás sem, az egyszerű „nem tanultál, nem tudsz” ok-okozati összefüggés hangoztatása. Helytelen az is, ha a szülő nyugtatni próbálná gyerekét azzal, hogy az óriási sikertelenségi rátát húzza alá országszerte. Ne viszonyítsuk ilyenkor senkihez, de ne is hibáztassuk gyermekünket. Támogassuk abban, hogy újra motivációt nyerhessen a következő vizsgaesélyhez.


Share Button
Ennyien olvasták: 134

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.