Központ
2017. augusztus 21. hétfő, Sámuel, Hajna
Eső
Hétfő
Eső
Derült
Holnap
Derült
Eső valószínű
Szerda
Eső valószínű

Utópia

Központ augusztus 24, 2011 Egyéb

LaciUtópia

Elmondom, hogyan képzelném el városom – még az enyém (is), ki tudja, meddig? – polgármesterének megválasztását… Induljunk ki abból, hogy egy olyan városról van szó, amelyben megközelítőleg egyenlő arányban laknak magyarok és románok. Továbbá: ezt az arányt nem szándékszik egyik etnikum sem erőszakosan – értem ez alatt: államilag támogatott módszerekkel – a maga javára fordítani. Állítólag ezt a nemzetközi jog is tiltja. Ismerjük el, sajátos egy helyzet.

Súlyos történelmi előzményekkel, kellemetlen tapasztalatokkal megterhelve. A sajátos helyzet pedig sajátos megoldásokat követel(ne). Nos, akkor lássuk elképzelésem lényegét: abból kiindulva, hogy mindkét – magyar és román – oldal olyan megoldást szeretne, ami hosszú távra megnyugtatóan rendezné mind az etnikai viszonyokat, mind a fölösleges rivalizálást a két fél, de főleg politikai pártjaik között, s mindezt a város, annak polgárai javára, úgy gondolom, egy hosszú távú, mondjuk húsz évre érvényes protokollumot kötnének a polgármester-választás módszeréről.

Amit csak közös megegyezés alapján módosíthatnának, egyoldalúan pedig nem is mondhatnának fel. A kampány előtt mindkét közösség, egy előválasztás nyomán, megnevezné azt a három  személyt, akit a maga szempontjából a legalkalmasabbnak tart a polgármesteri tisztségre.

Ezt követően a román nemzetiségű választók a magyar jelöltek közül, a magyar nemzetiségűek pedig a román jelöltek közül választanának ki egy-egy társpolgármestert. Ők pedig a mandátumot megosztva, két-két évig vezetnék felváltva a várost, amíg az egyik polgármesterként, addig a másik annak helyetteseként tevékenykedne, és fordítva.

Elismerem: elrugaszkodtam a valóságtól, de ha már a címben is jeleztem, körülbelül miről lesz szó, akkor talán egy kis utópisztikus hadova esetleg akár gondolatébresztő is lehet… Mert annak nyilvánvalóan tudatában vagyok, hogy az általam vázolt elképzelés és az itt és most tapasztalható valóság köszönő viszonyban sincs egymással, de lehetne….

Demokratikus körülmények között egy autonóm gondolkodású emberekből álló közösség számára nem lenne kivihetetlen bármely rendhagyó elképzelés kidolgozása, életbe ültetése. Mindez a Smaranda Enacheval készített interjúnk kapcsán jutott (ismét) eszembe.

Mint ismeretes, az ismert polgárjogi aktivista bejelentett szándéka szerint függetlenként célozza meg a vásárhelyi polgármesteri széket. Őszintén remélem, több esélye van a győzelemre, mint az általam ismertetett utópiának a megvalósulására.

Az viszont számomra világos, Smaranda Enache bizonyos szempontból megelőzte korát: egy érett, az etnikai türelmetlenségre nem fogékony, erős polgári öntudattal rendelkező, autonóm módon gondolkodó közösségben ő lenne a nyerő. A mai Vásárhelyen viszont… majd meglátjuk.

Azt mondják egyesek, túl pesszimista vagyok, hiszen lám, ott van a nagyszebeni Klaus Johannis példája, aki kisebbségiként nyert a (most már) többségében románok lakta városban. Csakhogy ők azok, akik megfeledkeznek arról, hogy Nagyszeben lakosságának csupán 3 százalékát teszik ki az egykori városalapítók kései utódai.

A dolgok jelenlegi állása alapján nagy a gyanúm, hogy Vásárhelyen is csak akkor nyerhet magyar jelölt román voksok által, amikor a nagyszebeni szászságéhoz hasonlóra csökken arányunk a városban. Addig viszont feltehetőleg még sok víznek kell lefolynia a Maroson…

Share Button
Ennyien olvasták: 126

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.