Központ
2017. október 17. kedd, Hedvig
Derült
Kedd
Derült
Derült
Holnap
Derült
Derült
Csütörtök
Derült

Való világ

Központ január 14, 2011 Egyéb

Való világ

„A tévé a szem rágógumija.”   Federico Fellini

Az alapötlet: végy egy tucatnyi embert, megfelelő ivararányban, zárd össze őket egy bekamerázott házba, néha adj nekik valamilyen feladatot, hogy mégse dögöljenek meg az unalomtól, esténként főműsoridőben mutass a népnek egy órácskás összefoglalót az előző napi történésekből, miközben ötpercenként buzdítod őket emeltdíjas SMS-küldésre olyan orbitális horderejű kérdések eldöntése ügyében, hogy például mit kapjanak a villalakók karácsonyra, ki aludjon kivel a nyugiszobában, melyik idétlen öltözzön bohócnak, vagy hogy laskát vagy grízgaluskát főzzenek-e a másnapi húslevesbe…

Itt Itt a lét a tét! – hirdeti a frappáns, ám tartalmilag üres szlogen, habár a játékosok számára valóban van tétje a győzelemnek, és nem is kicsi: egy éven keresztül havi egymillió forint, plusz belvárosi lakás, luxuskocsi, egzotikus nyaralás, cakompakk ötvenmillió forint (kábé 180.000 euró) értékben; talán így volna helyesebb a reklámszöveg: itt a lé a tét! És mindezekért mást se kell tenni, mint úgy viselkedni, hogy vagy a többiek ne utáljanak ki (hetente egyszer van egy ún. kiválasztás, amikor jeleket tesznek egymásra egy táblán, a mutuális vagy egyoldalú antipátia jegyében, és a legtöbb plecsnit begyűjtő attól kezdve ki vagyon választva), vagy a tévénéző szeressen, lévén hogy a kiválasztott párbajra hív ki egy másik spílert. És most jön a csavar: ha a közutálatnak örvendő kiválasztott, azaz a kihívó kap több nézői szavazatot, akkor a kihívott ellenfél kotródik haza, és őt hiába rühellik a többiek, mint keselyű az üvegszemet, visszadzsesszel a villába, és mindenkinek pofa be.
Érdekes műfaji sajátosság, hogy az idő előrehaladtával egyre uncsibb lesz a műsor, ahogy majd fogyatkoznak a játékosok; nem mintha jelenleg elképesztően mozgalmas, érdekfeszítő és izgi lenne, de legalább sokan vannak. A villalakók közötti párbeszédek hét-nyolcadikosszintűek, és gyakorlatilag egymás kibeszélésében, froclizásában és mocskolásában merülnek ki. Ezzel szemben a műszaki intelligenciájuk igen fejlett: alig egy hét alatt rájöttek, hogy az elektromos tűzhely csak úgy működik, ha ráhelyezik az edényt. Nem irigylem a szerencsétlen szerkesztőket, akik vélhetően nap mint nap alvadt vért izzadnak, hogy összeeszkábáljanak valahogy egy órányi nézhető műsort a semmiből. Ahogy krumpliból és hagymából bajos lenne Wellington-bélszínt készíteni, ugyanúgy képtelenség unalmas, tapló és érdektelen emberek szerepeltetésével színvonalas produkciót létrehozni. Egyetlen fazon lóg ki a mentális tornasorból, a furcsa testtartású és még annál is furcsább gondolkodásmódú Alekosz, akinek vannak néha jó beköpései, csakhogy fajlagosan édeskevés ahhoz, hogy elvinné a hátán a műsort. De, ha már a verbalitás nem az erősségük, csinálhatnának egyebet, mert van benn vagy két olyan dögös kurtizán, akikkel kapcsolatban támad(na) az embernek néhány vadabb ötlete. Sajnos a villabeli hímek olyanok, mint a kártyafigurák – akik csak deréktól felfele léteznek –, hiába költöztettek be egy helyett két tenyészkan macsókát, egyik balekabb, mint a másik. Pedig egyes csajok vevők lennének egy kis vízszintes lambadára, pláné mikor beisznak, de hiába, ha a csávók folyton a kint maradt barátnőiket siratják.
Vannak ám könyökig megható pillanatok is: néha szilánkosodik a mécses egyik-másik szellemi hajléktalannál, és olyankor megtudjuk, hogy már állatira elegük van az egészből, és mennének haza az anyukáikhoz, de mire nekilátnánk sajnálni őket, már meg is vigasztalódtak. És még külön pszichológust se kell hívni hozzájuk, feltehetőleg agykontrollal operálnak, vagy csak egyszerűen eszükbe(?) jut, hogy egy ország ismeri őket (amit majd valamilyen formában tutira kamatoztatni fognak), egész nap nem kell csinálniuk az égvilágon semmit, annyit ehetnek-ihatnak tiszta ingyen, amennyi beléjük fér, és, ha ügyesen taktikáznak, még az ötvenmillió forintos fődíjat is begyűjthetik. Hihetetlennek tűnik, de már ennyi is elég lehet a heveny depresszióból való kilábaláshoz, és ha véletlenül mégse, hát rásegítenek egy kis szaunázással vagy pezsgőfürdőzéssel, merthogy az is van a nyomorultaknak.
És most elnézést, de kezdődik…

Share Button
Ennyien olvasták: 142

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.