Központ
2017. december 13. szerda, Luca, Otília
Eső valószínű
Ma
Eső valószínű
Borús
Holnap
Borús
Jórészt felhős
Péntek
Jórészt felhős

Városnapi morzsák

Központ június 2, 2011 Egyéb

Városnapi morzsák

 varosnapiA 15. alkalommal megszervezett Városnapok a már megszokott forgatókönyv szerint zajlottak: a nyári szezon előtt in medias res startoltak, ezt követően egy fél hét múlva hivatalosan is elkezdődtek, s mire észbe kaptunk, véget is értek. Idén is a helyek és időpontok néha káoszba fulladóan összekeveredtek; továbbá bebizonyosodott az is, hogy a műélvezet helyfüggő, s hogy „ami ott pöttyös, az itt babos”.

Keresztes Gyula köszöntése

A Marosvásárhelyi Napok keretében az EMKE az idén 90. születésnapját ünneplő Keresztes Gyulát köszöntötte. Beszédében dr. Ábrám Zoltán Gyula bácsit, „mindannyiunk példaképét” Kós Károlyhoz hasonlította, akivel „nemcsak az a párhuzamos életút köti össze, mely az építészet egyetemes értékeinek budapesti kamatoztatása helyett a kisebbségi sorsot, annak bánatait és örömeit választotta, hanem nyilvánvalóan a szakma is. Továbbá az írás, a magyar nyelv művelésének a szeretete, a közösség szolgálata.” Az emelkedett hangú köszöntő után fanyarabb hangvételű rész következett, ugyanis az ünnepelt fia elmesélte édesapja „Maros megyei középkori templomok” című könyvének kálváriáját, melyet a kiadó végül két példányban jelentetett meg, méltatlanul negatív hangú kritika kíséretében. A zenei betétekkel tűzdelt ünnepély végén a szervezők levetítették az erdélyi épített örökségről készült dokumentumfilm-sorozat, a Retropolis egyik fejezetét, melynek rendező-operatőre Keresztes Péter, Gyula bácsi unokája. „Nem számítottam erre az elismerésre, de nagyon örvendtem neki” – mondta lapunknak a műépítész, aki azt is elárulta, ugyanúgy él, mint ötven vagy éppen hetven évvel ezelőtt. „Ugyanúgy kelek reggel korán, pont úgy étkezem, semmi különbség nincsen az akkori és a mostani életvitelem között” – árulta el a város egyik legkiemelkedőbb személyisége, akinek két kiadatlan műve hever az asztalfiókban, és aki mostanában numizmatikai, pohár-, porcelán- és könyvgyűjteményeinek rendszerezésével foglalkozik.

Paganini: angyal vagy démon?

Az Alexandru Tomescu koncertre a szervezők szinte nem engedtek be, de egy figyelmetlen pillanatban mégis bejutottunk. A helyszínen alkalmunk volt megbizonyosodni arról – előző tapasztalatokra is alapozva –, hogy a Mihai Eminescu Művelődési Központ kiváló hely lakótársulási gyűlések szervezésére, és pocsék egy ilyen kaliberű hegedűművész játékára. Az előadó 2007-ben elnyerte egy 1702-ben készült Stradivarius hegedű használati jogát 5 évre, melyet 1956-ban a román állam Ion Voicu hegedűművésznek vásárolt. A híres „Stradivarius Elder Voicu 1702” nevet viselő hangszerrel jelenlegi tulajdonosa május 5. és 29-e között 14 romániai városban lépett fel, a Paganini: Angyal vagy démon? címet viselő turné keretében. Az előadás a zenei analfabéták számára is maradandó élményt jelentett: Alexandru Tomescu Paganini 24 capriccio című szerzeményét úgy játszotta el, hogy közben a háttérben minden egyes tétel hosszúságával megegyező kisfilmet vetítettek. A rendhagyó előadás a háttérbe szoruló zenész, a zene mindenhatóságának nimbuszát megbontó művész, a zene és a társművészetek kapcsolatát feszegető művészetelméleti kérdésekkel is megihlette a figyelmes befogadót. Csak kár, hogy az esten nem hallottunk magyar szót, pedig a zenéről azt mondják, univerzális nyelv.

Nálunk pöttyös, itt babos –
tudtuk meg, amikor rákérdeztünk a főtéri kirakodóvásár egyik legkedvesebb tárgycsoportjának helyes megnevezésére. Már a tavaly a Vásárhelyi Napok hangulatos darabjai voltak a Kajtár család babos kerámiacsuprai. Az ólommentes mázas kerámiák gyártója egy ismerősétől értesült a városnapokról, de így fogalmaz: „a lehetőséget az unió hozta.” A kérdésre, hogy mi a véleménye az itteni vásárlóközönségről, a hódmezővásárhelyi kereskedő válasza pragmatikus volt: „van aki drágállja, van aki veszi; de ugyanezzel a jelenséggel találkozunk, bármelyik európai városba is menjünk. Úgy látom, mindenkinek tetszenek a kerámiáink, de egyre pénztárca-érzékenyebbek az emberek, és ilyenként a kínai piac is konkurensünk”. A nálunk szerzett kedves élményekről kérdezve, Kajtár Lajos először nem akart válaszolni, majd elmondta, azt vette észre, hogy nagyon sok magyar ajkú ember nem akar anyanyelvén megszólalni. „Egymás közt magyarul beszélnek, hozzám pedig románul szólnak” – furcsállja a kereskedő, majd hozzáteszi, hogy most találkozik először ezzel a jelenséggel, pedig több alkalommal is járt más erdélyi és partiumi városokban.

Share Button
Ennyien olvasták: 87

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.