„Vásárhelyen mindig vereséget szenvedtünk!”
25 évvel ezelőtt, pontosabban 1986. május 7-én a bukaresti Steaua világra szóló diadalként elhódította Sevillában a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a mai Champions Leaque elődjét. Az akkori, FC Barcelona elleni találkozó hőse, a Steaua jelenlegi elnöke, a szalontai szász származású Helmuth Duckadam volt. Ezzel a páratlan teljesítményével Guiness-rekordot is döntött, miután négy büntetőt hárított az említett találkozón. Exkluzív interjút adott a Központnak 2010. november 19-én, a FCM–Steaua meccs előestéjén.
– Hányszor is járt eddig ön Marosvásárhelyen?
– Több alkalommal jártam itt, igaz, még labdarúgó koromban. Először az UTA csapatával, majd az aradi Vagonul együttesével, végül a Steauával voltam Marosvásárhelyen egy-egy mérkőzés erejéig. Bevallom, nincsenek valami kellemes emlékeim a várossal kapcsolatosan, hiszen minden alkalommal vereséget szenvedtünk. Igaz, a Steauával az 1983-84-es bajnoki idényben elszenvedett 4-0-ás vereségünkkor, ha jól emlékszem, nem én, hanem Niţu védett. Nagyon jó csapata volt akkor Marosvásárhelynek, komoly veszélyt jelentett minden A-osztályos együttes számára. Kívánom, hogy a város mai első osztályos csapatának sikerüljön elkerülnie a kiesést.
– Ismert-e valakit az akkori ASA együtteséből?
– Eszembe jut, hogy amikor az UTA-val először itt jártam, nagyon fiatal voltam, csapattársaimmal, Brosovszkyval, Domideval, Corassal stb. a hajdani ASA aranycsapata ellen játszottunk. Az akkori ASA tagjai voltak Bölöni, Hajnal Gyuszi, Fazakas, Nagy Miki, Sólyom Csaba, akikkel idővel még többször játszottunk egymás ellen. A Steauánál rövid ideig csapattársam volt még Fodor Jani, a balhátvéd, s persze meg kell említenem Bölöni Lacit is, akivel sikerült elérnünk a román labdarúgás legfontosabb eredményét, a BEK elhódítását. Nekem az UTA életem „első szerelme” marad, viszont a Steauával értem el a sportpályafutásom legfontosabb eredményeit.
– Első kelet-európai együttesként sikerült elhódítsák Európa legáhítottabb kupáját, egy igazán nehéz időszakban. Mit is jelentett ön számára egy ilyen együttes tagja lenni? Mi több, a Guiness-rekordok könyvébe is bekerülni, mint labdarúgó kapus, miután 1986. május 7-én Sevillában a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjében négy, egymás utáni büntetőt sikerült hárítania.
– Pályafutásom legszebb és legsikeresebb időszakának a leggyönyörűbb és a legszerencsésebb estéje volt az akkori. Persze, minden csapattársamnak köszönettel tartozom, hisz kiváló teljesítményüknek köszönhetően juthattunk el a döntőbeli büntetőpárbajra. Az egy dolog, hogy én valóban sokat tanulmányoztam a játékosok 11-es rúgását, sőt a büntető előtti pillanatokban is figyelemmel kísértem a labdarúgók pszichikai állapotát, de bevallom, hogy 1986. május 7-én a szerencse is mellém szegődött.
– A sevillai hős szerint mi az oka annak, hogy azóta egyetlen román csapat sem közelítette meg az akkori Steaua teljesítményét?
– Egyszerű! Az akkori és a mostani csapatok között hatalmas a tudásbeli különbség. Azt hiszem, belátható időn belül egyetlen román csapat sem közelítheti meg azt a szintet.
– Mi labdarúgó pályafutásának legkellemetlenebb emléke?
– Az 1986 nyarán történt súlyos baleset a jobb kezemen, ami miatt a bukaresti Sportkórházban műtéten is átestem. Eme sérülés miatt kellett abbahagynom a sportkarrierem, ami miatt sokat szenvedtem. Ez volt az igazság, bármilyen más történet, ami az én karrierem befejezésével kapcsolatos, kitaláció.
– Nem bánja, hogy annak idején túl könnyen vált meg a legendás kesztyűitől? Jól mutatnának most a Steaua múzeumában…
– Igen, de nem úgy sikerült. Az igazság, hogy akkor szükségem volt a pénzre. Egykori csapattársammal együtt magam is meghívottja voltam a „Vasárnap a családban” című műsornak, ahová magammal vittem a kesztyűket. Feltették akkor a kérdést, hogy bizonyos összegért megválnék-e tőlük, amire én igennel válaszoltam. Licitet hirdettek ott helyben, de nem kelt el. A világhálón hirdettem meg, majd egy amerikai illetőségű sportrajongó fizetett érte akkor 3000 dollárt. Bánom, de ez az igazság.
– Ha nincs a Steauával elfoglalva, mivel tölti szabadidejét?
– Igyekszem minden szabad percem a családommal, Alexandra feleségemmel és a család kincsével, lányommal, Julienne-nel tölteni.
– Milyen az ön viszonya Gigi Becalival, hisz köztudott, hogy nem könnyű vele együtt dolgozni?
– Őszintén mondom, igazán jó viszonyban vagyok a tulajdonossal. 2004 óta ismerjük egymást. Én az egyesület arculatformálásával vagyok megbízva, ezért felelek. A pletykák nem érdekelnek…
