Véget ér a Markó-éra?
Szombaton véget ér a decemberi SZKT óta tartó bizonytalanság, a Nagyváradon sorra kerülő kongresszuson új elnököt választ az RMDSZ. Amint az köztudomású, a tizennyolc esztendeje hivatalában lévő Markó Béla bejelentette, nem indul egy újabb mandátumért. Felületes szemlélő számára akár úgy is tűnhet, hogy véget ér a Markó-éra. De csak a felületes szemlélő számára, mert amint azt maga Markó több ízben is kijelentette, a nevével fémjelzett „doktrína” továbbra is érvényes, legalábbis számukra.
Magyarán: az RMDSZ továbbra is „belépéspárti” marad. Azaz a mindenáron való kormányzati részvételt erőlteti a továbbiakban is, mert csak a mindenkori román hatalom pótszékéből véli elérhetőnek céljait. Azt is mondhatnánk, az RMDSZ számára a hatalom a cél. Hogy azt eszközként mire használják, egy ideje tudjuk – többnyire saját maguk és igencsak széles klientúrájuk boldogulására. Állításomat alátámasztó példát ki-ki könnyen találhat szűkebb vagy tágabb környezetében.
Korábban bizonytalanságot említettem, de hát ez csak részben érvényes. Elsősorban azért, mert van ugyan három jelölt az elnöki tisztségre, de a kampány kezdete óta világos, ki a Markó által kiszemelt utód. Hogy senkinek kétsége ne legyen felőle, a központi vezetés rendre arra kényszerítette a megyei, területi szervezeteket, platformokat, társult szervezeteket, hogy bizonyítsák Markó iránti feltétlen hűségüket, s szavazataik által erősítsék meg a „trónörököst”, Kelemen Hunort támogatásuk felől. Sarkosan fogalmazva: mint valami hülye gyerekekkel, sorra elpróbáltatták velük, miként kell majd „helyesen” voksolni, ha eljön az ideje, s az említett testületek kontraszelektált tagjai önként s dalolva engedtek a fentről érkező nyomásnak. Ezek alapján azt kell feltételeznünk, vagy nem volt semmi ellenvetésük a Köcsög utcában megfogalmazott elvárásokkal szemben, vagy nem merték megfogalmazni azokat.
Az eddigiekből ítélve, úgy tűnik, Kelemen győzelmét semmi sem akadályozhatja meg, hiába a két másik jelölt – Eckstein Kovács Péter és Olosz Gergely –, őket legfennebb a futottak még kategóriában említik majd a tudósítások. Hacsak az „elektorok” időközben meg nem elégelik, hogy akarat nélküli eszközemberként kezelik őket, s a szavazófülkék által biztosított magányt és titkosságot kihasználva, voksaikkal át nem húzzák a felső vezetés szándékát. Csak és kizárólag ebben bízhatnak Kelemen vetélytársai. Másként tovább folytatódik a Markó nélküli Markó-éra.
