Központ
2018. január 22. hétfő, Artúr, Vince

Vezércsel

Központ február 2, 2011 Egyéb

Vezércsel   

Az RMDSZ közelgő tisztújító kongresszusa kapcsán felvetődő leggyakoribb kérdés – legalábbis a kívül­állók körében – a következő: ha mindenáron ragaszkodnak a Markó-vonal folytatásához – márpedig ragaszkodnak, Kelemen Hunor utódként való kijelölése is ezt bizonyítja –, akkor miért nem folytatja maga, a 18 éve tisztségben levő elnök?

 

A kérdésre a megfelelő választ talán helyes, ha az utóbbi nyolc esztendő történéseiben keressük. A 2002–2010 közötti magyarországi balliberális kormányzás alatt az RMDSZ, mint ismeretes, számtalanszor elkötelezte magát a posztkommunista kormány mellett, azaz a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kabinet mellett. Hogy húsz esztendővel a rendszerváltás után miért érzik magukat ma is közelebb az utódpártokhoz (az MSZP-hez, illetve az SZDSZ-hez), annak magyarázatát a Kádár-rendszer idején kialakult kapcsolatrendszerben kell keresnünk. Ne feledjük, az RMDSZ létrehozói, hangadói elsősorban irodalmárok – írók, lapszerkesztők, egyetemi tanárok – voltak, közülük sokan ma is meghatározó szerepet játszanak az erdélyi magyar politikai életben.

A magyarországi változások, a Fidesz előrelátható győzelme már a tulajdonképpeni választások előtt elgondolkoztathatta az RMDSZ legfőbb döntéshozóit. Markóék már az EP-választások alkalmával megpróbáltak javítani az Orbán Viktorék körében igen kedvezőtlenné vált megítélésükön, minden bizonnyal ezzel magyarázható a Tőkés Lászlónak felkínált vezető hely az RMDSZ jelöltlistáján. Nem tudni, mennyire látta át Tőkés, hogy az RMDSZ eszközként használja, hogy Markóék az ő személyén keresztül próbálnak Orbán bizalmába férkőzni, de elfogadta az ajánlatot. Az egykori püspök döntésének következményeként (is) megbomlott az erdélyi magyar jobboldal egysége, olyannyira, hogy ma már az azóta EP-alelnökké választott Tőkés szívesebben ül le tárgyalni bárki RMDSZ-vezetővel, mint a természetes szövetségesének számító MPP elnökével, Szász Jenővel. A két vezető politikus közötti személyi ellentétek pillanatnyilag lehetetlenné teszik az erdélyi magyar jobboldal összefogását, ami kizárólag az RMDSZ malmára hajtja a vizet.

Markó valószínűleg rádöbbent, hogy az ő személye lehet a legfőbb akadálya annak, hogy a Fidesz partnerként elfogadja az RMDSZ-t. S mivel a román politikai porondon lassan elszigetelődnek, sőt a parlamenti bejutás is igen bizonytalanná vált, most felértékelődött a magyarországi kormányerőkkel való kapcsolattartás. Ezért döntött úgy, hogy egy sorral hátrébb lép, s előtérbe tolja az utódként kiszemelt Kelemen Hunort. Akiről messzire látszik, hogy nem több egyszerű strómannál, akit az „öregek tanácsa” a háttérből kénye-kedve szerint irányíthat. Tehát a szándék világos: Markó – és köre – úgy akar menni, hogy közben maradhasson.

Amikor a Maros megyei RMDSZ-ben éppen Kelemen támogatásáról határoztak, Budapesten Orbán Viktor az egyik ellenlábast, Olosz Gergelyt fogadta. Mit akarhatott ezzel üzenni? Szerintünk nem mást, mint azt, hogy a Fidesz nem fogadja el a Markó által kiszemelt utódot.

És itt jön be a képbe újra Tőkés László, aki jelen pillanatban élvezi mind Orbán Viktor, mind a legbefolyásosabb kormánykörök feltétlen támogatását. Az a tény, hogy nem vállalta a bejegyzendő Erdélyi Magyar Néppárt elnökségét, azt jelzi, hogy esetleg más tervei vannak. Mondjuk az RMDSZ-szel kapcsolatosan…


Share Button
Ennyien olvasták: 115

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.