Központ
2020. szeptember 28. hétfő, Vencel

Maradt minden a régiben   

Szentgyörgyi László január 13, 2020 Vélemény

CSAK ÚGY MONDOM…

Az elmúlt esztendő véget nem érő évfordulós – három évtizeddel ezelőtt történt a román „forradalom” – megemlékezésekkel, értékelésekkel zárult; magyarázta illetékes és illetéktelen, ki-ki a maga vérmérséklete, politikai nézete, elkötelezettsége, de főleg személyes és csoportérdeke szerint az eseményeket, az azóta eltelt harminc év tanulságait. Mondom: tette ezt ki-ki a saját szemszögéből. Ami nem is lenne gond, ha a sok-sok egyéni látásmód, szubjektív történet egy általánosan érvényes, hogy úgy mondjam: objektív valósággá állna össze. De nem, erre esély sincs. Főleg azért, mert akik szeretnének tisztán látni, azok nem jutottak – és ahogy kinéz, még jó ideig nem is jutnak – a szükséges információk birtokába, akiknek meg rendelkezésükre állnak azok a fránya infók, azok egyelőre abban érdekeltek, hogy állandósuljon a történetet körülvevő homály. Okosabbak tehát nem lettünk, tisztábban sem látunk, mint korábban, az évforduló előtt. Egyelőre annyi biztos, hogy semmi sem az, aminek látszik…

Ha már a múltat tekintve se tudunk semmi bizonyosat, akkor forduljunk a jövő felé, mely természetéből fakadóan bizonytalan. Ott pedig, ahol az sem biztos, ami megtörtént – vagy csak úgy hisszük –, ott különösképpen bizonytalan. Mármint a jövő. Akárcsak a vásárhelyi helyhatósági választás. Lássuk, ami biztosnak tűnik: elsőként az, hogy a regnáló polgármester népszerűségi mutatói soha nem voltak ilyen alacsony szinten, mint mostanság, továbbá, hogy a támogatottság tekintetében országosan csúcsokat döntögető liberálisok idén minden bizonnyal mindent megtesznek majd a marosvásárhelyi polgármesteri szék megszerzéséért. Esélyük igencsak megnőtt, s ha a két jelöltségre legesélyesebbnek mutatkozó emberük – Ervin Molnar és Theodora Benedek – magyaros hangzású nevét tekintve magyar szavazók voksait is megszerezhetik. Bár értékelhető és voksokkal honorálható gesztust egyelőre még egyikük sem tett a magyar választópolgárok irányába. Igaz, hogy még el sem dőlt, melyiküket indítja pártjuk a csatába. Jegyezzük meg: a rájuk leadott voksok a másik oldalon bizony kétszeresen is hiányozhatnak…

A „másik oldal” képviseletére pedig úgy fest, hogy az RMDSZ tart kizárólagos igényt. Legalábbis abból ítélve, hogy a négy esztendővel korábbiakhoz képest, idén már sem előválasztást, sem esetleges választási együttműködésre vonatkozó egyeztetést nem tartott szükségesnek. Meglepő ez az indokolatlan magabiztosság. Mert az talán a legelfogultabb RMDSZ-aktivista számára is világos, hogy annak, hogy magyar jelölt nyerje el a vásárhelyi polgármesteri széket két feltétele van: először is lehetőleg minden magyar szavazatot megkapjon, másodszor pedig további román voksokat is megszerezzen. Tekintettel arra, hogy Vásárhelyen újra etnikai szavazásra számíthatunk, ennek igen kevés az esélye. Azzal, hogy mindenféle előzetes egyeztetés nélkül bejelentették, hogy Soós Zoltán az RMDSZ polgármesterjelöltje, máris eljátszták annak esélyét, hogy az első feltételt teljesíthessék. Azzal pedig, hogy közös magyar önkormányzati képviselőjelölt-lista állítását sem tartják szükségesnek, tovább gyengítik a magyar érdekérvényesítés esélyeit.

Ami eddig történt, csak azt a feltételezést erősíti, hogy a vereséget előre – és újra – bekalkulálták. Hogy megéri-e nekik, az hamarosan kiderül… Ami biztos: velünk, választókkal továbbra sem törődnek.

Share Button
Ennyien olvasták: 481

Hozzászólások

hozzászólás

About The Author

Szóljon hozzá

Biztonsági kérdés: Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.